akkori dékán leírja, hogy az egyetem megújhodása mindig összekapcsolódott
a nemzedékváltásokkal is, az ilyen irányú változás, az új, fiatalabb korosztály je¬
lentkezése új eszmények, felfogások megjelenésével is jár, amit támogatni kell.
E belső kiadványban számos kritikai írás jelent meg az egyetem ma már meghatá¬
rozó tanáraitól. (Például Mezey Barnától, aki e sorozat és a TDK-füzetek kiadvány
állandó szerkesztője volt.)""
A műhelytanulmányoknak több száma is megjelent, amely új fórumot biz¬
tosított nekünk, és új szellemiséget is hozott a jogi kari oktatásban. Szinte kivé¬
tel nélkül közvetlenül az egyetem elvégzése után maradtunk bent a jogi karon,
pedagógusi tudás nélkül. Elhatároztuk, hogy megtanulunk tanítani. A visegrádi
„kirälytalälkozökon” az ELTE üdülőjében, a nyolcvanas évek elején több éven át
készültünk arra, hogy felkészülten taníthassunk. Rendkívül tanulságos és hasznos
napok (hetek) voltak, amelyek ma is meghatározóak számomra.
A kiadvány fórumot jelentett a visegrádi továbbképzéseken elhangzott gondo¬
latoknak is. Az ELTE visegrádi üdülőjében a nyolcvanas évek elején rendszeresen
összegyűltünk, hogy megtanuljunk tanítani. A Fiók Műhelytanulmányok második
számában jelent meg például Bárd Károly és Kéri László Oktatás és kiscsoport
című tanulmánya, amely a mai napig aktuális kérdéseket vet fel, a bolognai fo¬
lyamatot is beleértve. Megállapításaival, hogy a tömegoktatás korában is szükség
van a szemináriumok megőrzésére, alapvetően egyetértettünk és a kiscsoportos
oktatás fő funkcióival is, nevezetesen: problémamegoldó gondolkodásra neveléssel,
a vitakészség fejlesztésével, a tehetségmentéssel...
Mit értett azon, hogy snem ütik a jogászt agyon«?
Ez a jogászhimnusz bevezető sora, amelyet már elsőévesként megtanítottak
valamennyiünknek, és amelyet rendszeresen énekeltünk az úgynevezett társtan¬
székeken, azaz a kocsmákban.
Pozitívuma egyfajta jogásznemzeti történelmi tudat, negatívuma az a dzsent¬
ri szemlélet, amely ezt a gondolkodásmódot is jellemezte. A fiatal oktatók sokat
foglalkoztak ezzel a problémával. Az első tanórán rendre elmondtuk a fiatal ok¬
tatök visegrädi kredöjät: »Nezzek, ezt a negy-Ööt évet, életünk legizgalmasabb és
legszabadabb korszakát, sokféleképpen el lehet tölteni. Válaszható út a nem ütik a
jogászt agyon, választható a teljesítmény-visszafogáson alapuló lazaság — minde¬
gyik meghozhatja a jogásztechnikusi diplomát. Ám ha jogi értelmiségévé akarnak
válni, akkor minden szemináriumon kell egyfajta tudás és információs szint, ami
nem azonos a tananyaggal és a tételes joggal. Önök döntik el, hogy így érdemes-e
órákra járni.x A többség vállalta, és nagyon sok jól sikerült órára emlékezem, me¬
lyen megállt az idő. Az élet nagy adománya, hogy fiatalok között telt ez a kétszer két
évtized, és az első felére is elmondható a felvételi vizsgáknak és az ELTE kiemelt