Oldal 55 [55]
BARÁTI FŐHAJTÁS BÁRD KÁROLY ELŐTT
csatlakozott Szegvári Péter és Stumpf István, de játszott benne csapattagként és
csereként szinte minden fiatal oktató, aki egyenest tudott rúgni a labdába (Bihari
Mihály, Nagy Boldizsár, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Horváth Attila, Faludi
Gábor és sokan mások).
A csapat, amely hatalmas küzdelmeket vívott minden pénteken a jogi kari baj¬
noksägban — mindenki az oktatókat szerette volna legyőzni -, baráti társaság
is volt egyben. Rotációs elv szerint — a feleségek nagy örömére — rendszeresen
látogattuk egymást, ahol megbeszéltük a világ dolgait, közös oktatói feladatain¬
kat, és mindenki beszámolt önmagáról is. Később a találkozók Kéri Laciék Raoul
Wallenberg utcai és Bárd Karcsi Csévi úti lakására koncentrálódtak. Emlékezetes
pillanat marad mindannyiunk számára az utolsó magyar labdarúgó-vb-részvétel, a
mexik6i 6-0, amelyet Laciéknál együtt nézett a csapat. A vendéglátónk épp kiment
sörért a társaságnak, mire bejött, már 2-0 volt az oroszoknak.
Karesz ,pengés", kiváló focista volt, a legtöbb pontos labdát és gólpasszt, azt
hiszem, tőle kaptam. A focihoz kapcsolódik még Karesz jóvoltából a bécsi egyetem
oktatóival való oda-vissza találkozók megszervezése (emlékeim szerint 1984—1989
között). 2012-ben erről így emlékeztem vissza:
, Útlevelet az Önök generációja nyugati országokba ritkán, csak háromévente
kaphatott. Mikor járt először nyugaton?
A nyolcvanas évek elején, már harmincon túl, a Jogtatók focicsapatával jutot¬
tam el Bécsbe. Bárd Károly, a csapat kitűnő hátvédje szervezte meg a találkozót
a bécsi egyetem hasonló korú kollégáival, oda-vissza alapon. Óriási élmény volt, a
csapat többsége először volt Nyugaton. A sNyugatc, azaz Bécs közelebb volt szü¬
lőföldemhez, mint Budapest. Ez még a vasfüggöny korszaka. Ma már mosolyog az
ember például azon, hogy az első nyugati üt »relikviäit«, a dobozos söröket évekig
őriztük. Generációs életélmény volt, hogy Európa keletre lejt, és élőben láttuk,
mit jelent az, hogy az oroszok már 55-ben kivonultak Ausztriából. És magunkat
is láttuk, mint »keleti rajt«.”°
Hozzáteszem, hogy általában mi győztünk, bár egyszer a Práterben bécsi ba¬
rátaink erősítettek a volt osztrák válogatott kapussal, Konciliával. Nem volt köny¬
nyű gólt lőni neki, de Pethő Robi átadásából sikerült. Azt hiszem, akkor nem mi
győztünk...
A másik baráti-szakmai fórum a fiatal oktatók közössége volt, amelynek magját
a Jogtatók focicsapata képezte.
s Többször emlegette a fiatal oktatók közösségét."
Sok szempontból meghatározó önszerveződés volt. 1981-ben jelent meg a Fi¬
atal Oktatók Műhelytanulmányai első kötete. Ennek előszavában Schmidt Péter
5 " Kővári Orsolya: Váltóállítók között. Kővári Orsolya beszélgetései Kukorelli Istvánnal. Bu¬
dapest, Osiris Kiadó, 2012. 94—95.
e 53 +