Page 49 [49]
BÁRD KARESZ "70
illetőleg a szociológiakiegészítő szakot. Azóta mind a ketten könyvek tucatjainak,
tanulmányok és szakcikkek százainak lehettünk szerzői, s mégis meglepő az az
érett s a pályakezdők szükségképpeni sutaságát határozottan elkerülő hangvétel
és stílus, ahogyan ezt az — erősen szociálpszichológiai jellegű — elemzési felada¬
tot megoldottuk. Hanem ez az írás arról is árulkodó tanúságtétel, hogy milyen
erős kritikai viszonyban álltunk a korabeli oktatási rendszer EGÉSZÉVEL. Kriti¬
kai írásaink, radikálisnak tartott javaslataink a karon akkoriban régóta dolgozók
szemében nagyon kevéssé tűntek el- és megfogadható megoldásoknak, és érezni
kezdtük, hogy mi már nem fogunk csupán e patinás Jogi Kar falai között hosszú
évtizedeket eltölteni.
EI is kezdtük keresni a kiutakat, ki erre, ki arrafelé. Tudományos intézetek,
kormányzati szféra, társadalmi szervezetek, alternatív oktatási kísérletek, éledező
üzleti élet — egyszerre többféle csábítási lehetőség kínált párhuzamos életútépítő
stratégiákat valamennyi fiatal, harmincas oktató számára.
Karesz mindenki másétól eltérő megoldást választott. Szép csöndben, lépésről
lépésre felépítette a maga tudásán és kiépülő kapcsolatain nyugvó nemzetközi
pályaútját. Egyik utazás a másik után, konferenciák, hosszabb-rövidebb ösztön¬
díjak, mind gyakoribb külföldi publikációk apránként szaporodó lépcsőfokain ju¬
tott egyre szélesebb körű nemzetközi/szakmai presztízshez. Ennek a komolyságát
a magam részéről viszonylag későn vettem észre, csak valamikor 1985-86 täjän,
amikor már nekem is megszakadt az egyetemmel mindenféle kapcsolatom. Utólag
azt hiszem, hogy az ő tanszéke és tudományága néhány erős és nagy hatású sze¬
mélyisége komoly hatással lehetett erre az újabb pályamódosításra — elsősorban
Király Tibor akadémikusra és a Gönczöl-Valki házaspárra gondolnék. Ma már
fura belegondolnom, hogy az első (1982-es) angol nyelvű — Hollandiában megje¬
lenő — publikációmat még ő fordította angolra, és amikor először vehettem részt
nyugati, angol nyelvű konferencián, akkor úgy készültem fel az előadásomra, hogy
Karesz angolul mondta nekem magnóra a szövegemet, utána onnét, a felvételről
tanultam meg, és így mondtam el Kölnben. (Ne mosolyogjatok, honnét tudtunk
volna 35-40 évvel ezelőtt BESZÉLNI IS angolul? Kivel beszéltünk volna itthon?
Boldogok voltunk, hogy el tudjuk olvasni, és megértjük a szakszövegeket.)
Egyszóval, mikor már közelgett a rendszerváltás, és "88 után hirtelen nagy lett
a kereslet az idegen nyelveken is beszélőképes, világot is látott és valamennyire
azt ismerő szakemberek iránt, akkor már Bárd Károly nagyon is jól érezte magát
Európa nyugati felén — szakemberként is, magánemberként is. (A nyolcvanas évek
végén meg is látogattuk őket Freiburgban egy hétre — akkor az ottani Max Planck
Institute-ban dolgozott -, azelőtt soha az életben nem láthattam az övékéhez ha¬
sonlóan nyugodt, ideális munkakörülményeket biztosító feltételrendszert.) Nem is
csodálkoztam, amikor a nagy-nagy kormányzati változások idején őt Nyugat-Né¬
metországból kellett visszaimádkozni az Igazságügyi Minisztériumba.
« 47 +