Seite 48 [48]
KÉRI LÁSZLÓ
egyetemi tanár is. A hátvédsort hárman alkottuk: Karesz jobbról, én meg balról,
s az állandó harmadik Földesi Tamás volt, aki a filozófia tanszéket hosszú évtize¬
deken át vezette. Közülük kiugróan én voltam a legrosszabb focista, kész csoda,
hogy különösebb szó nélkül eltűrtek maguk között. Karesz elegánsan, úriember
módjára focizott, az évtizedek során sohasem láttam szabálytalankodni, s ha vele
voltak szabálytalanok, abból sem csinált ügyet. (Nem úgy, mint én...) Technikailag
a csapat egyik legképzettebb játékosaként mégis alárendelte magát az összjátéknak,
hallatlanul hasznosan, pontosan és egészen minimális hibaszázalékkal játszott.
Játszhatott volna elöl is, mert cselezni és lőni is jól tudott, máig nem értem, miért
is maradt meg mindig a jobbhátvéd - igen megbízható — posztján.
Idővel Karesz egyre többször külföldön volt, ezért lassanként — és elsőként —
kopott ki az állandó csapattagságból. A rendszerváltásig nemcsak a rendszeres já¬
tékból állt a Jogtatók működése, hanem hétvégi esténként gyakran valamiféle zárt
körű közéleti klubként is működtünk, a legtöbbször a mi családunk lehetett ezek¬
nek a kibővített Jogtatók-, szemináriumoknak?" a házigazdája. Idővel magas rangú
politikusokat is elhívtunk beszélgetni, rájuk tekintettel nem írom ide a nevüket.
Ez a fajta — másodlagos — működés még a focizást is túlélte, s valamikor 2000
után számolódott csak fel. De térjünk vissza egy időre még a kezdeti időszakhoz!
Idővel még egy tartalékcsapat is megalakult, mert olyan sok lett a focizni szerető,
fiatalabb oktató, és ez a Jogtatók-hálózat nagyon is jól szervezett, más területeken
is hatékony érdekérvényesítő csoportosulássá izmosodott. Belőlük formálódott ki
kényszer szülte érdekvédelmi szervezetünk: a Fiatal Oktatók KISZ-szervezete, amely
idővel még a maga időszakos periodikáját is megteremtette — leginkább Mezei Barna
áldozatos szervezőmunkájának köszönhetően — a FIOK-MŰHELY címet viselve.
KIUTAK KERESGÉLÉSE
Ennek egyik legelső számában Karesz meg én igen alapos oktatáskritikai elemzést
jelentettünk meg, amely egyúttal egy lehetséges és átfogó kari/egyetemi oktatási
reformterv első változataként is szolgált." Negyven év elteltével először vettem ke¬
zembe most ezt az írást, és mostani elolvasása után azt hiszem, hogy nincsen ben¬
ne egyetlen olyan mondat sem, amiért szabadkoznunk kellene. Sőt. Ez a — csaknem
harminc oldalnyi — munka olyan sokoldalú és progresszív elemzése a felsőoktatási
folyamatok rendszerbeli visszásságainak, hogy attól tartok: ma is ki lehetne adat¬
ni. A szövegén nagyon is meglátszik, hogy mind a ketten a jogi kar elvégzése után
még továbbtanultunk, és éppen akkoriban végezhettük el a szociológia szakosítót,
3 Bard Károly - Kéri László: Oktatás és kiscsoport. In Mezey Barna — Nagy Boldizsár (szerk.):
Fiatal oktatók műhelytanulmányai. Budapest, ELTE AJK, 1981. 107-135.
s 46.