Page 47 [47]
OCR
BÁRD KARESZ "70 PÁLYAKEZDŐ ÉVEK 1975-öt írtunk ekkor, s két-három éven belül sokkal több fiatal oktató termett az ELTE Jogi Karán, mint előtte mondjuk másfél évtized során összesen, "74—77 között — ha jól számolom utólag, akkor — kb. tizenhét—húsz, lényegében egyetlen nemzedékhez tartozó fiatal oktató kezdte meg itt a pályáját. És nagyon hamar kellett szembesülnünk mindazon fékek, maradiságok, értelmetlen szokások és fölös normák uralmával, amelyek a magunk ízlése és igénye szerinti oktatással egyre kevésbé harmonizáltak. El is kezdődött igen hamar egyfajta nemzedéki szerveződés, amelynek egyidejűleg többféle pillére is megformálódott. Egyik szálát az egymás oktatói/szakmai tapasztalataiból megszerezhető közös tudás és attitűd szőtte. Kiharcoltuk magunknak a fiatal oktatók számára megszervezhető, saját magunk által kialakított tematikájú továbbképzésünket, melynek első számú hátterét az évenkénti — téli — visegrádi továbbképzés adta. Ezt a képzési formát éveken át mi ketten — Karesz és e sorok írója — építgettük, a lehetséges és kívánatos program és a meghívandó előadók névsorának összeállításával egyetemben. Meg a focicsapatunkkal. Az ám... a csapat! A másik szál ugyanis sokkal erősebb kötődést jelentett, mert ennek alapja a Jogtatók elnevezésű kispályás focicsapat volt. Melynek szűkebb magvát az a nyolc fő adta, akik amúgy hét különböző tanszéken tanítottunk. Nem tehetem meg, hogy a Jogtatók nevű alakzatról ne írjak külön is. Ha másért nem, akkor azért, mert legalább másfél, de talán két évtizeden keresztül meghatározó jelentőségű közösség volt az életünkben. Számtalan fénykép készült rólunk 1976 és 2002 között, de heti rendszerességű együttlétünk leginkább az első másfél évtizedre volt jellemző. Hétvégén mindig játszottunk az egyetemi bajnokságban, ezen túl számtalan vidéki túrán találkozhattunk valaha volt tanítványainkkal, akik egy-egy megyében időközben megszervezték az ottani bírósági, ügyészségi vagy tanácsi megyei csapataikat is. Játszottunk Erdélyben, és többször Bécsben is, ezt éppen Karesznek köszönhetően tehettük, aki egy ideig itt dolgozott, az ENSZ-nél. Játszottunk Törőcsik András ellen, számos hazai válogatott játékos ellen (mikor éppen ki járt a jogi karra...), és volt úgy, hogy a bécsi meccsünkön Koncilia — az osztrákok 84-szeres válogatott, akkori kapusa — védett ellenünk. A csapat sokszínűségét talán azzal is tudom némileg érzékeltetni, hogy a rendszerváltást követően e csapatból került ki HÁROMSZOR IS az OVB (Országos Választási Bizottság) elnöke, a későbbiekben lett közülünk miniszter, miniszterhelyettes, államtitkár, valamit három későbbi alkotmánybíró is, valamint féltucatnyi «45 ¢
