Oldal 41 [41]
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL
az új politikai rendszerben pontosan mit is tagadunk a múltból. Arra időközben
rájöttem, hogy önmagában a náci vagy a kommunista büntetőjog intellektuálisan
nem túl érdekes. Engem sokkal inkább az foglalkoztatott, hogy megértsem a tota¬
litárius rendszerek logikáját. Viszont a Freiburgban töltött hónapok alatt érkezett
a minisztériumi felkérés, így ebből a kutatásból nem lett semmi.
Maga a téma ugyanakkor nem tűnt el teljesen az életemből. Antall József
ugyanis megkért, hogy véleményezzem a Zétényi-Takács-féle törvény tervezetét.
Ekkor jól jöttek a Freiburgban összegyűjtött anyagok, mert erről a témáról, külö¬
nösen a visszamenőleges hatály problémájáról, azt hiszem, többet tudtam, mint
mások akkoriban.
De hogy most miért jött elő ismét ez a téma? Talán egy véletlennek köszön¬
hetően. Pár évvel ezelőtt jött haza Kőbányai János barátom Izraelből, és megkért
mint a Múlt és Jövő című folyóirat szerkesztője, hogy írjak a lapjába. Ekkor kezdtem
ismét jobban beleásni magam a szakirodalomba. Most már nagyon sajnálom, hogy
nem végeztem el a történelem szakot. Komolyan úgy gondolom, hogy akkor lehet
igazán jó jogtudományt csinálni, ha az ember ért a történelemhez. Szóval ennyire
egyszerű a válasz: érdekel ez a téma, és ezzel még nem foglalkoztam behatóan
korábban. És talán kell is egy másik kutatási terület, mert már túl sokat írtam
büntetőeljárás-jogról.
K. V. Z.: Tavaly védte meg MTA-doktori dolgozatát, amelynek címe Az áldoza¬
tok méltósága és a vádlottak jogai. Miután elolvastam a bírálatokat, megragadt
bennem egy olyan észrevétel, amely szerintem messze túlmutat az adott művön,
és sokkal inkább a pályafutásának egészét jellemzi. Elmondom, hogy mire jutot¬
tam, legfeljebb kijavít, ha tévednék. A bírálók elmondják, hogy bár a nemzetközi
szakirodalomban való jártassága lenyűgöző, sem a hazai tudományos munkákra,
sem pedig a magyar jogalkalmazási gyakorlatra nem reflektált olyan mértékben,
ahogy azt megkívánták volna Öntől. (Ez egyébként korábbi műveinek ismertetésé¬
ben is megfogalmazzák.) Miután ezt lejegyzeteltem magamnak, ismét átfutottam
az önéletrajzát, és arra jutottam, hogy Ön valószínűleg nagyon szeretett Buda¬
besten élni, de intellektuális értelemben a nemzetközi tudományos közösségben
érezte otthon magát. Nem hagyta el hosszú távra Magyarországot, de tudományos
tevékenysége folyamatosan a legnevesebb nemzetközi intézményekhez volt köthető,
mint pl. az ENSZ, a HELINI vagy az EBESZ. Nagyjából helytálló a konklúzióm?
B. K.: A bírálóknak igazuk van abban, hogy többet kellett volna reflektálnom
a magyar szakirodalmi munkákra. Én egyébként olvastam ezeket a műveket, csak
az értekezésbe nem került be mindegyik, mert más forrásokat használtam.
Ami pedig az Ön következtetését illeti, arra azt tudom mondani, hogy a rend¬
szerváltás előtt szerettem külföldre járni. Igaz, a konferenciákat és az előadások
közötti csevegéseket ki nem állhattam, az esti fogadások és közös vacsorák helyett
inkább a szállodai szobámban olvastam. De ami érdemi tudományos munka volt,
+ 39 +