Seite 40 [40]
KAZAI VIKTOR ZOLTÁN
ide-oda, hogy különböző országok büntetőjogi törvényeit készítsem elő vagy vé¬
leményezzem. Ezen kívül az ELTE-s szál is megmaradt nekem. Ráadásul a jogi
tanszék mindig is különbözött, és emiatt kicsit elkülönült a CEU többi tanszékétől.
Ezért is lepődtem meg, amikor felkértek, hogy legyek a magyar és európai ügyek
rektorhelyettese.
K. V. Z.: Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt húsz év alatt az élete ösz¬
szefonódott az egyetem sorsával. Hogyan élte meg azt a politikai konfliktust, amely
a magyar kormány és a CEU között keletkezett az egyetem budapesti működését
gyakorlatilag ellehetetlenítő törvénymódosítás miatt?
B. K.: Az ügy kirobbanása után egy-két hétig még úgy éreztem, hogy ebből a
kényszerhelyzetből akár valami jót is ki lehet hozni, hogy ezt úgy is fel lehet fogni,
mint egy lehetőséget a megújulásra és a terjeszkedésre. De ez a lelkesedés hamar
alábbhagyott, mert rájöttem, hogy nekem erre a vállalkozásra nincs igazán erőm.
Tanítani nagyon szeretek, nagyszerűek a hallgatók. De beláttam, hogy a CEU
megújítása már nem az én feladatom. Bevallom, hogy nem is vagyok kifejezetten
optimista az egyetem jövőjét illetően. Félek attól, hogy a száműzetés megakasz¬
totta a fejlődési folyamatot. De remélem, hogy nem lesz igazam. Jó lenne, ha a
misszió megmaradna, és nem lenne a CEU-ból kis, nem túl jelentős amerikai
magánegyetem, amelyik csak fizetős diákokat hajkurászik.
Mindezektől függetlenül nem lettem depressziós. Örülök, hogy taníthatok.
Számomra ez a fordulat nem hozta el a világvégét.
MÚLT, JELEN, JÖVŐ
K. V. Z.: Ha végignézzük a publikációs listáját, azt látjuk, hogy elég következetesen
a büntetőeljárás-joggal és a nemzetközi büntetőjoggal, valamint ezek emberi jogi
aspektusaival foglalkozott. Ebből a sorból ugyan nem lógnak ki, de témájukat
tekintve azért mégis kicsit elkülönülnek azok a munkái, amelyek a múlttal, pon¬
tosabban a kommunista és a nemzetiszocialista diktatúra bűneivel való szembe¬
nézés büntetőjogi vetületéről szólnak. Kíváncsi vagyok, hogy miért foglalkoztatja
ez a téma. Csupán általános érdeklődésről van szó, vagy van esetleg valami ennél
személyesebb oka is?
B. K.: Nem tudom, hogy van-e konkrét oka. Ez volt az a téma, amelyet eredetileg
szerettem volna kutatni Freiburgban még a nyolcvanas évek végén, pontosabban a
nemzetiszocialista jog és a jogászok felelőssége. Talán azért is érdekelt ez a terület,
mert ismertem a nemzetközi szakirodalmat, Magyarországon viszont szinte senki
nem foglalkozott ezzel. A rendszerváltás alatt pedig már azon gondolkodtam, hogy
milyen új irányba kellene vinni a magyar jogrendszert. Az egyik célom a stras¬
bourgi esetjog átültetése volt, a másik annak a kérdésnek a jogi rendezése, hogy
.38 +