Page 34 [34]
OCR
KAZAI VIKTOR ZOLTÁN célzó, átfogó störvénycsomagex nem került az Országgyűlés elé. A magyar bírói kar ismeretei a strasbourgi joggyakorlatról elfogadhatóak, az Európai Emberi Jogi Bíróság döntései esetenként megjelennek a bíróságok ítéleteiben. Ugyanakkor létezik olyan álláspont, hogy a strasbourgi esetjog közvetlen alkalmazására a bíróságoknak nincs felhatalmazásuk és némelykor előfordul a strasbourgi ítéletek tudatos félreértelmezése. Az Európai Emberi Jogi Bíróság ítéleteinek végrehajtását esetenként politikai megfontolások akadályozzák." A korábbi helyzetértékelése volt túlontúl bizakodó, vagy pedig időközben megváltozott valami? Ön szerint mi gátolja azt, hogy Magyarországon az európai emberi jogi szemlélet mélyebbre eressze gyökerét? B. K.: A két idézet között eltelt idő alatt nagyon megváltozott a hazai közeg. 1992-ben a magyar értelmiség még tényleg provincializmusnak tartotta volna, ha nem vagyunk lelkes Strasbourg-pártiak. Az akkori politikai elit tagjai még nem felejtették el, hogy mi ellen emelték fel a hangjukat pár évvel korábban, és miért bírálták a korábbi rendszert. Mára viszont teljesen megváltozott a helyzet. Többé már nem számít elfogadhatatlannak az, ha valamely ország meghirdeti a különbözőségét az európai fősodortól. Ami a jogalkotóra vonatkozó kritikát illeti, ebben volt némi sértődöttség is a részemről. A "92-es átfogó tanulmányunk és az annak alapján született jogszabálymódosító csomag ugyanis akkora siker volt, hogy az Európa Tanács egyenesen hozzánk irányította a későbbi tagjelölt országokat. Mi voltunk a mintapéldája annak, hogyan kell az Egyezmény ratifikációját előkészíteni. Ezt követően viszont a kormány és a parlament sosem vette a fáradtságot, hogy szisztematikusan átnézze, milyen jogszabályi változtatásokra lenne szükség a strasbourgi joggyakorlat fényében. Hamar kihalt az az igény, hogy modellország maradjunk. A jogalkalmazókról szólva pedig azt tudom mondani, hogy szerintem ittis a fejétől bűzlik a hal. Amíg államtitkár voltam, nagyon sok bíróval és ügyésszel beszéltem, akiknek jelentős része nyitott volt a strasbourgi joggyakorlat iránt. De a Legfelsőbb Bíróság folyamatosan azt az üzenetet közvetítette feléjük, hogy ne nagyon akarjon itt senki strasbourgi esetjogot alkalmazni, mert az az Alkotmánybíróság dolga. Az igazság az, hogy a jogalkalmazókat elriasztották ettől a fajta nyitottságtól. Búcsú a politikai karriertől K. V. Z.: Ön összesen hét évet töltött el vezető köztisztviselőként, majd 1997-ben pályát módosított. Egy Önnel készített interjúban így fogalmazott: , Az ember megérzi és megszokja annak örömét, hogy bizonyos kérdéseket ő dönt el. Remek érzés átélni, hogy valami úgy lesz, ahogy te szeretnéd. Egy ilyen állás után nem egyszerű visszatérni a tudományhoz." Mégis úgy döntött, hogy otthagyja a minisztériumot. + 32°
