Page 31 [31]
OCR
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL KORMÁNYZATI SZEREPVALLALAS 1989-1997 Szerepvaltas: kutatöböl szakpolitikus K. V. Z.: Az Antall-, a Boros-, valamint a Horn-kormany alatt is helyettes allamtitkárként dolgozott az igazságügyi minisztériumban. Meglehetősen hosszú volt a munkaköri leírása. Önhöz tartozott a büntetőjog-alkotás irányítása, a kegyelmi ügyek, a nemzetközi szerződések előkészítése és inplementálása, az állammal szemben benyújtott emberi jogi tárgyú panaszügyekben Magyarország képviselete, az európai uniós jogharmonizáció stb. Kezdjük talán a büntetőjog-alkotási feladatokkal, amelyek mind az anyagi, mind az eljárási, mind pedig a büntetés-végrehajtási joganyagra kiterjedtek. Elolvastam néhány írását, amelyekben az akkori kisebb-nagyobb reformokra és az azokat érő kritikákra reflektál. Éreztem bennük egyfajta pragmatizmust, két értelemben is: egyrészt elutasította azt a néZetet, miszerint mindent, ami a rendszerváltás előtt született, ki kéne dobni az ablakon - tehát nem volt híve az ideológiai alapú radikális változtatásoknak -, másrészt óva intett attól, hogy a jogra egyfajta csodaszerként, összetett társadalmi problémák megoldásaként tekintsenek. Ez így többé-kevésbé pontos leírása annak a szellemiségnek, amelyben nekilátott a kodifikálásnak? B. K.: Igen, ezt jól mondja, főleg az elsőt. A rendszerváltás környékén sok képzetlen ember keresett meg a fura ötleteivel, hogy miként kéne megreformálni a büntetőjogot. Nagyon bosszantott a tudatlanság és a külföldi szakirodalom ismeretének hiánya. Én viszont Damaskától — a kor egyik legnevesebb büntető igazságszolgáltatás szakértőjétől — megtanultam, hogy a reformoknak vannak bizonyos feltételei. Ezek ismeretében, azt hiszem, el tudtam dönteni, hogy melyek a megvalósítható ötletek, és mi az, ami csupán agymenés. De még így is túlmentem párszor azon, amit a magyar közeg elviselt. Így például hiába próbáltuk meg nagyon óvatosan közelíteni egymáshoz a vádló és a védelem jogait, mégsem sikerült keresztülvinni. Az én célom alapvetően az volt, hogy kijavítsuk az akkor hatályos büntető joganyag hibáit. Ebbe a kormány is belement, mert tudta, hogy a parlament egyébként sem nyelne le túlságosan radikális elképzeléseket. Vegyük példaként a kábítószerekre vonatkozó szabályozást, ebben Lévay Miklós is segített. Emlékszem, hogy nagyon sok kritikát kaptunk a jogvédőktől, pedig később bebizonyosodott, hogy ennél progresszívabb szabályokat nem lehetett volna elfogadtatni, aztán szépen újra szigorítottak, mikor én már nem voltam a minisztériumban. Arra viszont nagyon büszke voltam, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó jogszabályi változtatásokat sikerült átnyomni a parlamenten. Ezért meg is kaptam a Ferenczi-díjat, ez nagyon jólesett. Voltak, akik azt várták tőlem, hogy találjak ki valami egészen újat. De bevallom, hogy nem volt olyan nagy ötletem, amely teljesen új alapokra helyezte volna + 29 +
