Page 31 [31]
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL
KORMÁNYZATI SZEREPVALLALAS 1989-1997
Szerepvaltas: kutatöböl szakpolitikus
K. V. Z.: Az Antall-, a Boros-, valamint a Horn-kormany alatt is helyettes allam¬
titkárként dolgozott az igazságügyi minisztériumban. Meglehetősen hosszú volt a
munkaköri leírása. Önhöz tartozott a büntetőjog-alkotás irányítása, a kegyelmi
ügyek, a nemzetközi szerződések előkészítése és inplementálása, az állammal
szemben benyújtott emberi jogi tárgyú panaszügyekben Magyarország képvise¬
lete, az európai uniós jogharmonizáció stb. Kezdjük talán a büntetőjog-alkotási
feladatokkal, amelyek mind az anyagi, mind az eljárási, mind pedig a bünte¬
tés-végrehajtási joganyagra kiterjedtek. Elolvastam néhány írását, amelyekben az
akkori kisebb-nagyobb reformokra és az azokat érő kritikákra reflektál. Éreztem
bennük egyfajta pragmatizmust, két értelemben is: egyrészt elutasította azt a né¬
Zetet, miszerint mindent, ami a rendszerváltás előtt született, ki kéne dobni az
ablakon - tehát nem volt híve az ideológiai alapú radikális változtatásoknak -,
másrészt óva intett attól, hogy a jogra egyfajta csodaszerként, összetett társadalmi
problémák megoldásaként tekintsenek. Ez így többé-kevésbé pontos leírása annak
a szellemiségnek, amelyben nekilátott a kodifikálásnak?
B. K.: Igen, ezt jól mondja, főleg az elsőt. A rendszerváltás környékén sok képzet¬
len ember keresett meg a fura ötleteivel, hogy miként kéne megreformálni a bünte¬
tőjogot. Nagyon bosszantott a tudatlanság és a külföldi szakirodalom ismeretének
hiánya. Én viszont Damaskától — a kor egyik legnevesebb büntető igazságszolgál¬
tatás szakértőjétől — megtanultam, hogy a reformoknak vannak bizonyos feltételei.
Ezek ismeretében, azt hiszem, el tudtam dönteni, hogy melyek a megvalósítható
ötletek, és mi az, ami csupán agymenés. De még így is túlmentem párszor azon,
amit a magyar közeg elviselt. Így például hiába próbáltuk meg nagyon óvatosan
közelíteni egymáshoz a vádló és a védelem jogait, mégsem sikerült keresztülvinni.
Az én célom alapvetően az volt, hogy kijavítsuk az akkor hatályos büntető
joganyag hibáit. Ebbe a kormány is belement, mert tudta, hogy a parlament egyéb¬
ként sem nyelne le túlságosan radikális elképzeléseket. Vegyük példaként a kábító¬
szerekre vonatkozó szabályozást, ebben Lévay Miklós is segített. Emlékszem, hogy
nagyon sok kritikát kaptunk a jogvédőktől, pedig később bebizonyosodott, hogy
ennél progresszívabb szabályokat nem lehetett volna elfogadtatni, aztán szépen
újra szigorítottak, mikor én már nem voltam a minisztériumban. Arra viszont
nagyon büszke voltam, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó jogszabályi változtatá¬
sokat sikerült átnyomni a parlamenten. Ezért meg is kaptam a Ferenczi-díjat, ez
nagyon jólesett.
Voltak, akik azt várták tőlem, hogy találjak ki valami egészen újat. De beval¬
lom, hogy nem volt olyan nagy ötletem, amely teljesen új alapokra helyezte volna
+ 29 +