Seite 30 [30]
KAZAI VIKTOR ZOLTÁN
reformgondolkodású volt. A beszélgetés előtt behívatott minket Aczél György he¬
lyettese, és mondta nekünk, hogy figyeljünk arra, mi hangzik el. Az én előadásom
témája egyébként teljesen ártalmatlan volt. Egyszerűen azt akartam ismertetni,
hogy milyen szelekciók érvényesülnek a büntetőeljárásban. A lényeg, hogy a Tár¬
sadalomtudományi Intézetben tartott beszélgetés után bementünk Mihancsik
Zsófia éjszakai rádióműsorába. Amikor a felvett beszélgetés adásba került, akkor
én épp Finnországban voltam. Mondtam is egy finn barátomnak, miközben hall¬
gattam a Kossuth rádiót, hogy talán nem kéne hazamennem. De a végén nem lett
az egészből semmi probléma.
K. V. Z.: Az értekezésében így fogalmazza meg saját kutatói ars poeticáját:
s Munkám során igyekeztem megmaradni annál, ami a tudós dolga és óvakod¬
tam attól, hogy a jogpolitikus szerepében tetszelegjek. Ezért tartózkodtam attól
is, hogy — a jogtudományi munkákban egyébként szokásos — kategorikus, maga¬
biztos, ellentmondást nem tűrő jogszabálymódosítási javaslatokat fogalmazzak
meg. Ehelyett megoldási lehetőségeket vázoltam és azon voltam, hogy feltárjam
ezek feltételeit és rámutassak következményeikre." Ez alapján számomra úgy tűnik,
hogy ekkor még elzárkózott a politikai szerepvállalástól. Ehhez képest 1989-ben a
freiburgi Max Planck Intézetben végzett kutatását szakította meg azért, hogy az
Önnek felajánlott miniszterhelyettesi pozíciót betölthesse az Igazságügyi Minisz¬
tériumban. Minek a hatására változott meg a véleménye? Vagy csak én látok itt
némi ellentmondást?
B. K.: Én azt gondolom, hogy mindannyiunkban megvan ez a kettősség. Azért
az jó dolog, ha az ember meg tudja valósítani az elképzeléseit. Még bőven a felkérés
előtt jutott eszembe, hogy milyen hasznos lenne megtanulni a strasbourgi esetjo¬
got, amellyel senki nem foglalkozott akkor Magyarországon. Amikor felajánlották
ezt a pozíciót, akkor feléledt bennem az ambíció, hogy előkészítsem az Emberi
Jogok Európai Egyezményéhez való csatlakozást.
Freiburgban már azon is gondolkodtam, hogy valamelyik nyugati egyetemen
kéne állást keresnem. Őszintén szólva elég szűknek éreztem a hazai egyetemi
közeget. Talán én voltam az első, aki az egyetemen ilyen kiemelkedő lehetőséget
kapott. Ráadásul akkor még a miniszterhelyettesi pozíciónak nagy presztízse volt.
Ugyanakkor tudósként mindig is tartottam magam a weberi tanításhoz, miszerint
nem az a dolgom, hogy megmondjam, mit kell csinálni, hanem hogy felvázoljam
a különböző lehetőségeket és azok megvalósításának feltételeit.
+ 28 +