Oldal 29 [29]
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL
B. K.: Az események pontos láncolatát már nem tudom felidézni, de az biztos,
hogy a szociológia nagy hatással volt rám. Például nagyon sokat olvastam Simmelt,
Tönniest, és alaposan foglalkoztam Weberrel. Habár a módszertant nem tanul¬
tam meg elég alaposan, amit így utólag bánok. Viszont azt, hogy folyamatosan
visszakérdezek azért, hogy ellenőrizzem a saját gondolatmenetemet, azt minden
bizonnyal a szociológiáról hoztam magammal.
Az nyilvánvaló volt számomra, hogy a magyar tudományos közeg elég provin¬
ciális. Bár ez alól természetesen voltak fontos kivételek, az én szűkebb szakterü¬
letemen mondjuk Visky László vagy Király Tibor. Ha valaki elolvassa a korabeli
büntetőjogi tárgyú tankönyveket, akkor általában azt látja, hogy a szerzők egymás
után ismertették a tudomány képviselőinek véleményét, majd egyszerűen rögzítet¬
ték, különösebb magyarázat nélkül, hogy egyik vagy másik szakirodalmi álláspont
mellett teszik le a voksukat. A harmadik ilyen könyv után az ember azt mondja,
hogy na, ebből elég. A magyarázat nélküli kategorikus tételek ijesztőek voltak
számomra. Hiányoltam, hogy nincs kérdésfeltevés, tépelődés.
Szerencsére rátaláltam az amerikai és német kritikai kriminológiára és az in¬
terakcionista elméletre, amely nagyon megkapott. A tudományos érdeklődésem
kielégítése szempontjából óriási előnyt jelentett, hogy a papámnak voltak olyan
ismerősei, akik szponzoráltak engem, vagyis csaknem minden könyvet beszerez¬
tek, amelyet kértem. Ezt az új ismeretanyagot pedig megpróbáltam bevinni a bün¬
tetőeljárás-jog világába. Ez volt az ún. igazságszolgáltatás-szociológiai korszakom.
Ebben az időszakban kétségtelenül olyan tudásra tettem szert, amely kivételesnek
számított itthon.
Végül talán annak is köszönhető volt a könyv sikere, hogy egyáltalán el lehet
olvasni. Én nagyon fontosnak tartom, hogy érthetően és választékosan fogalmaz¬
zak. Mikor kezdő voltam, Király Tibor javasolta, hogy mielőtt belefognék az írásba,
olvassak Kosztolányit.
K. V. Z.: Habár nagyon pozitív visszhangja volt a műnek, sőt az akadémiai bírá¬
ló bizottság javasolta is annak publikálását, azért azt tudni lehet, hogy ekkoriban
még a politikai vezetés figyelt arra, hogy milyen tudományos munkák jelennek meg,
és milyen tartalommal. Önnek nem kívántak , tanácsot adni" a megjelentetés előtt?
B. K.: Én nem tapasztaltam olyat, hogy bárki is tartalmi módosításokra akart
volna rávenni politikai okokból. Talán még büszkének is kellene lennem, ha lett
volna valami politikailag kivetni való az értekezésben, de nem volt. Nem akartak
semmit kivetetni vagy átíratni.
Persze ne képzeljük azt, hogy a rendszer teljesen liberális lett volna. Mondok
is erre egy példát. Egyszer meghívták Kende Pétert, Kéri Lászlót és engem (év¬
folyamtársak voltunk), hogy vegyünk részt egy beszélgetésen a Társadalomtu¬
dományi Intézetben a koncepciós perekről. Az esemény apropója az volt, hogy
valamelyik kerületi párttitkárt meghurcolták állítólag azért, mert túlságosan
+ 27 «