OCR
KAZAI VIKTOR ZOLTÁN helyezkedtem el. Jártam klubokba, részt vettem az egyetemi kulturális életben, de bevallom, hogy voltak olyan barátaim is, akikkel inkább fociztunk és söröztünk. Ami az oktatást illeti, azt tudom mondani, hogy az előadások általában unalmasak voltak. De gondolom, ez azóta sem változott érdemben. Viszont felfedeztem magamnak azokat az oktatókat, akiktől sokat lehetett tanulni még akkor is, ha nem voltak jó előadók. Ilyen volt többek között Kulcsár Kálmán vagy Világhy Miklós. Péteri Zoltánra emlékszem még kifejezetten, aki kiváló jogelméleti szemináriumokat tartott. A többi oktató nagyrészt felejthető volt. Később, már fiatal oktatóként írtunk egy tanulmányt Kéri Lászlóval a kiscsoportos oktatásról. Amit abban a tanulmányban írtunk arról, hogy mennyi potenciál lenne ebben az oktatási formában, de nincsen kihasználva, azt részben saját tapasztalatból mondtuk. Úgy általában sajnos elég gyengék voltak a szemináriumok is. Nem véletlenül jártunk át a bölcsészkarra és az orvosi karra előadásokat hallgatni. Bár hozzánk is jöttek római jogot hallgatni Brósz Róberttől. K. V. Z.: Amikor én kezdtem az egyetemet 2009-ben, akkor már körülbelül 400 fő járt egy évfolyamba. Ez már bőven a tömegoktatás időszaka. Olyan sokan voltunk és annyira változó volt az időbeosztásunk, hogy nem volt könnyű tartós barátságokat kialakítani. Önnek vannak olyan kapcsolatai, amelyek még az egyetemi diákévek alatt születtek, és aztán a végzés után is tartósan fennmaradtak? B. K.: Az én időmben még sokkal áttekinthetőbb volt egy évfolyam, amelyre nagyjából 120-130 ember járt. Nyilván ez is lényeges. De ami igazán meghatározó befolyással bírt a későbbi kapcsolatok alakulására, az a katonaság volt. A katonaság alatt születtek az első barátságok, ott alakultak ki az ismerősi csoportok, amelyekhez aztán az egyetem alatt csatlakoztak a barátnők. Ehhez képest az egyetemi csoportok kevesebbet számítottak az új kapcsolatok kialakítása szempontjából. Aki nem volt katona, azt nehezen fogadtuk be. Nekem szerencsém volt, mert én már a katonaság alatt több baráti társasághoz is tartoztam, és ez megmaradt az egyetemen. Ebből adódott néha feszültség, amikor éppen a másik társasággal tartottam. FIATAL OKTATÓK KÖZÖSSÉGE K. V. Z.: A diploma megszerzése után Ön ott maradt az egyetemen tanítani. Ekkoriban mennyire volt ideológiailag kötött az egyetemi oktatás? Miben volt érzékelhető, ha egyáltalán, a politikai nyomásgyakorlás? Akár úgy is kérdezhetném, mennyire volt biztosítva az oktatás szabadsága? B. K.: Az biztos, hogy az egyetemi oktatás fölött nem gyakoroltak központi politikai irányítást. Én azt sem éreztem, hogy bárki is beleszólt volna az oktatásba politikai alapon. Pedig én olyan tárgyat tanítottam, amelyben időről időre felmerültek politikailag kényes kérdések, például a kényszerintézkedések kapcsán. Ezeket néha + 20 +