Seite 184 [184]
V. Digitális média és történetmesélés a felsőoktatás kurzusaiban ] 183
videók később szemléltetőanyagként bekerültek a nővéroktatásba. A digitális tör¬
ténetek ugyanakkor az aktuális állapotokról szóló látleletként az intézményvezetők
számára is visszajelzést nyújtottak (Stacey & Hardy, 2011).
A Patient Voices program egy másik workshopján öt reumás páciens készített
digitális történeteket. Noha a reuma a brit lakosság ötödénél jelentkező probléma
és tartós panaszokat okoz, kevés figyelem irányul a reumás panasszal küzdő embe¬
rekre. A páciensek felszabadítónak élték meg, hogy elmesélhették betegségük tör¬
ténetét, és a filmeket azóta is vetítik a nővérképzésben (ONeill et al., 2018).
A digitális történetek közösségi felületeken történő terjesztése sikerrel járulhat
hozzá prevenciós tevékenységekhez is az egészségügyben a mainstream médiá¬
ban kevésbé reprezentált témák, például a HIV-fertőzés, a nem kívánt terhesség,
a szmogban leélt életek bemutatásával. A Patient Voices" elnevezésű cambridge-i
program egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése érdekében e-learning¬
tananyagába is bevonta az eljárás segítségével készített, könnyen megosztható di¬
gitális történeteket. Az oktatási program célja az volt, hogy statisztikák és ábrák
mellett személyes történetek segítségével humanizálják az egészségügyet. A pro¬
jektvezetők, Pip Hardy és Tony Sumner, az intézmény és az egyén perspektívájából
is meg kívánták vizsgálni a rendszert annak tökéletesítése érdekében, felfogható a
DST ilyen értelemben egyfajta minőségbiztosítási mérőeszköznek is. Az orvosok,
nővérek szembesülhetnek az elidegenített latin kommunikáció, a gyakran emberte¬
len körülmények és viselkedés páciensekre gyakorolt hatásával. A digitális történe¬
tek ráébresztik az egészségügyi dolgozókat arra, hogy a páciensek is érző emberek.
Mivel ezek a történetek traumákat tematizálnak, két facilitátor dolgozik a csoport¬
tal a workshop alatt, hogy a felmerülő krízishelyzetekben segíteni tudják a részt¬
vevőket. A bizalmi légkör megteremtése itt is központi kérdés, ennek érdekében
a háromnapos műhelymunka első estéjén közösen vacsoráznak a csoporttagok, és
a második napon is felajánlják a közös étkezés lehetőségét a facilitátorok. Fontos
momentum még, hogy a workshopot utánkövetés kíséri. Olyan páciensek is segít¬
séget és lehetőséget kapnak, hogy véleményt nyilvánítsanak, akik valamilyen oknál
fogva nem tudják magukat verbálisan kifejezni, így készítettek digitális történetet
bevándorlók, pszichiátriai gondozottak, agyvérzésből, rákból felépülő páciensek is
(Lambert, 2002/2013).
A DST bekerült a gyógytornászok, radioterapeuták, ápolók képzésébe is a kom¬
munikáció és az empatikus készségek fejlesztésének jó módszereként. A hallgatók
rákos megbetegedésben szenvedőkkel, tartós betegséggel élőkkel, pszichiátriai gon¬
dozottakkal együtt vesznek részt a whorkshopon, így közvetlenül kapcsolatba ke¬
rülhetnek olyan emberekkel, akik azzal a problémával küzdenek, amelyet ők majd
kezelni fognak (McLean, 2018).
Mivel a páciensek tapasztalatai, egészségügyben szerzett élményei nem mindig
jutnak el az orvosokhoz sem, ezért az oktatók páciensek által készített digitális tör¬
téneteket vittek be orvostanhallgatók képzésébe, amivel elsődleges céljuk a hallga¬
7° http://www.patientvoices.org.uk/