Oldal 183 [183]
182] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
a produktumokat és a disszeminációt is. A kutató a teljes folyamat aktív részese:
nem külső megfigyelő, hanem résztvevő, aki miközben facilitálja a tevékenysége¬
ket, empirikus adatokat gyűjt, és azokat értelmezi is. Az előkerülő történet maga az
eset, amelyről a csoporttagok, így a kutató és a kutatás alanya a folyamatban részt
vevő egyenlő partnerként párbeszédet folytat. A felek a dialógus során értelmezik
a felmerülő témákat, közös mintázatokat találnak, és a kutató is feladhatja korábbi
nézeteit, akár sztereotípiáit. A kutató képessé válik belülről megérteni, hogy a ku¬
tatási alanyok hogyan interpretálják és érzékelik a világot. Ezeket a tapasztalatokat
kell a kutatónak a tudomány fogalmaira átfordítani, és koncepciót alkotni. Rend¬
kívül fontos etikai kérdés, hogy a folyamatból származó, sok esetben érzékeny ada¬
tokhoz a kutató hogyan viszonyul. Mivel belsőséges bizalmi kapcsolat alakul ki a
kutató és a résztvevők között, ezért már a folyamat elején tisztázni kell az adatok
felhasználási módját és a nyilvánosságra hozás feltételeit.
A kisebbségi kutatásban alkalmazott DST-vel végzett akciókutatásoknak az ered¬
mények közlésén kívül az is célja, hogy a kisebbségi és többségi populációt köze¬
lebb hozza egymáshoz. A disszemináció során a többségi társadalom személyhez
köthető hiteles információt kap a kisebbségről, archoz, személyhez kapcsolhatóvá
válik egy téma.
4. ORVOS- ES EGESZSEGTUDOMANY
Az egészségügy területén végzett DST-workshopok fokuszaban nem a digitalis tör¬
ténet mint artefaktum all, hanem az a reflektív folyamat, amely során a közösség
tagjai eljutnak a videóig.
A segítői munkakörben dolgozók sokszor nehezen szembesülnek munkájuk során
tragikus élethelyzetekkel. Különösen igaz ez az onkológiai osztályon, ahol a mun¬
katársak rendszeresen elidegenítik a súlyosabb eseteket maguktól a nagyobb lelki
megrázkódtatások elkerülése végett. Ez a távolságtartás azonban negatív hatással
van a páciensek mindennapjaira. Alaszkai onkológiai asszisztensek továbbképzésük
során az érzékeny témákat pozitív keretezésben dolgozták fel a DST segítségével —
a nehéz kérdésekkel olyan tartalmak mentén szembesültek, mint az életvégi terve¬
zés, a túlélők történetei, a kontrollvizsgálatok jelentősége. A személyes történetek
közelebb hozták a száraz, tankönyvi tényeket a résztvevőkhöz, ami megváltoztatta
a betegekhez való viszonyukat és viselkedésüket is (Cueva et al., 2013).
Szintén az egészségügyi dolgozók jóllétének támogatása volt a cambridge-i Patient
Voices program célja is, ugyanis a workshop facilitátorai a nővérképzésben részt vevő
hallgatókat szerették volna felkészíteni azokra a nehéz gyakorlati helyzetekre, ame¬
lyekkel a hallgatók az egyetem elvégzése után a valóságban szembesülnek. A frissen
végzett nővérek (n—7) a számukra stresszt jelentő munkahelyi helyzetekről készí¬
tettek digitális történeteket. A videók érzelmi töltete, a személyes elbeszélési mód
hitelesítette az elbeszéléseket, majd a gyakorlati példákat a hallgatók elemezték a
képzés tananyagának részeként. A Írusztráló élményekről és a realitysokkról szóló