Page 182 [182]
OCR
V. Digitális média és történetmesélés a felsőoktatás kurzusaiban ] 181 ropológia és a szociológia interpretatív szemléletmódjának bevonásával új megközelítéssel fordul a demenciával küzdők gondozásának problémája felé. A program célja az volt, hogy történeteken keresztül mélyebben feltáruljon az idősek világa. Az időseknek a folyamat során úgy kellett történetet alkotni, hogy közben kontextusokat teremtettek, felelevenítették kapcsolataikat. Az idős emberek digitális történeteit egyre szélesebb körben osztották meg: először csak egymás között, aztán a családban. Végül a felsőoktatásba is bekerültek a videók, amelyekben a kliensek világa közvetlenül jelent meg az egészségügyi és szociális területen belül az idősgondozásra szakosodó hallgatók előtt. A filmvetítést követően a tanárok, a hallgatók és a gyakorló idősgondozók DST-facilitátori továbbképzést kaptak, hogy munkájuk során alkalmazni tudják a módszert. A kísérletből kiderült, hogy a közös történetmesélés és a videókészítés segítségével a krónikus betegséggel együtt élő idősek megélték ágenciájukat, és újra megtalálták identitásukat. A történetek a család és a barátok megítélését is megváltoztatták, és a gondozók figyelmesebbek lettek az idősek otthonában élő gondozottakkal (Jenkins, 2017). A Patient Voices program is szemléletváltást eredményezett az egészségügyi szakdolgozók körében. Az orvosok, ápolók, egészségügyi szakemberek már nem a betegséget, hanem a beteget akarták gyógyítani a DST-folyamat után (Hardy, 2017). Mesterképzésben részt vevő ír szociálismunka-szakos hallgatók (n—45) reflektivitását fejlesztette négy éven keresztül Anderson is (2017). A hallgatók a saját életükben nehézséget okozó helyzetekről készítettek digitális történetet. A workshopon olyan témák is előkerültek, mint a családon belüli erőszak, a szexuális abúzus, a szegénység, a rasszizmus, a tanulási nehézségek és a mentális betegségek. A folyamathoz hozzátartozott a Patient Voices gyakorlatából ismert biztonságos tér, egyfajta bizalmi kör kialakítása, valamint a megfelelő tájékoztatás a szerzői jogokról és a videók utóéletéről. A kutatók a longitudinális akciókutatásban az adatokat a folyamat közben és után vették fel, a résztvevők folyamatról és videókról szóló reflexióit tematikus tartalomelemzés segítségével elemezték. A kvalitatív kutatásból kiderült, hogy a DST a hallgatók személyiségét és szakmai ismereteit tekintve is transzformatív hatást fejtett ki. A hallgatók megtapsztalták, hogy változást akkor is el lehet érni, ha az épp lehetetlennek tűnik. Az események felidézése és megfogalmazása a kontroll érzetét keltette bennük. Önmaguk megfigyelése, elemzése és az önreflexió mások megértésében is segítette őket, ami szemléletváltást eredményezett. Ugyanakkor szakmai értelemben is fejlődtek a hallgatók, mivel képessé váltak más problémáinak a befogadására, annak nyílt tematizálására, kritikai értékelésére. Képesnek érezték magukat arra is, hogy a későbbiekben ők is alkalmazzák a módszert klienseikkel a kihívást jelentő helyzetek végiggondolására. A kísérlet eredményei azt mutatják, hogy a DST elmélyítette a hallgatók kritikai gondolkodását és növelte önhatékonyságukat. A DST jelentős személyiség- és képességfejlesztő hatásán túl a nehezen megközelíthető helyzetek feltárására alkalmas kutatási eszköznek is kiválóan alkalmazható. Lindveg (2017) egyenesen azt állítja, hogy a DST felfedezésen alapuló, dialógusorientált részvételi kutatási megközelítés, amely magában foglalja a folyamatot,
