Seite 178 [178]
V. Digitális média és történetmesélés a felsőoktatás kurzusaiban | 177
mivel a tudás az élethelyzetekben, nem pedig a tényekben található - ebböl követ¬
kezően a tanárnak jó történetmesélőnek, a tanulónak pedig történetelemzőknek
kell lenniük.
3.2. Pszichológusképzés
A mesélés nem csak a gyerekek számára fontos tanulási aktus. Az elbeszélésekben
található szituációk, problémamegoldások mintaként szolgálnak a felnőtt ember
hétköznapi életvezetésében is. Péley (2013) úgy véli, hogy a pszichoterápia és a
narratív szemlélet összekapcsolásával a diagnosztika és a terápiás folyamatok gya¬
korlata is megújítható.
A klinikai pszichológia gyakorlatát több szinten is átszövi a történetek mesélé¬
se. A kliens aktuális problémáit, állapotát és ennek általa érzékelt okait is narratív
struktúrában meséli el, élettörténete elbeszélésével feltárja narratív identitását. A te¬
rapeuta az elmesélt fragmentumok kontextusából elindul a diagnózis felállításának
irányába, amely az okokat és a terápiát is tematizáló narratívaalkotás. A harmadik
szinten található az az elbeszélés, amelyben maga a terapeuta szupervizorával meg¬
osztja vagy esetnaplójába feljegyzi páciensével folytatott dialógusainak, együttmű¬
ködésének eseményeit. Végül a terapeuta szándékosan bevonhat történetalkotási
gyakorlatokat a terápiás folyamatba. A narratív terápiás folyamat során a kliens és
terapeutája a nem adaptív viselkedési mintákat, nézeteket közösen átkeretezi olyan
narratívává, amely reményteli és racionális lehetőséget kínál a változtatásra. A nar¬
ratív terápiához hasonlóan a többlépcsős csoportterápiák (például az anonim alko¬
holisták önkéntes ülései) lényege is az, hogy az egyén narratív identitásának részévé
váljon a változtatás, miközben a mindennapi történetek megosztásával a tagok egy¬
mást támogatják, egymástól tanulnak és együtt rezilienssé válnak (Kottler, 2015).
Az autobiografikus elbeszélések már a diagnosztizálás folyamatában fontos sze¬
repet játszanak, ugyanis a feltárt epizódokban megjelennek a szelf és az élettörténet
szereplőinek kapcsolódásai, valamint az elbeszélő tipikus élethelyzetei. Écsi (2018)
a skálás felmérésnél hatékonyabb klasszifikációs módszernek tartotta a történetek
narratív kategoriális elemzését az ADHD-diagnosztikában, ugyanis a gyermekek el¬
beszélései mélyebb betekintést nyújtottak a viselkedés sajátosságaiba, mint a standard
teszt. A részletes problémafeltárás hozzájárulhat a célzott terápia megtervezéséhez.
Elbeszélések kerülnek elő a terápián akkor is, amikor a terapeuta olyan könyvet
ajánl kliensének, amelynek főhőse hasonló élethelyzetbe került. Mindez segít ab¬
ban, hogy a kliens előtt az élethelyzet árnyaltabb részletei és mások perspektívái is
feltáruljanak (Kottler, 2015). Kottler (2015) úgy véli, hogy a biblioterápia alapve¬
tően olyan célzott csoportos terápia, amelynek során a műveket a résztvevők kri¬
tikusan értékelik, annak eseményeit, fordulatait saját élményeikkel egybevetik, és
reflektálnak azokra. Kifejezetten krízishelyzetekben hatékony terápiás hatást lehet
elérni a biblioterápiával. Az egyéni vagy csoportos ülések olyan irodalmi mű fel¬
dolgozására épülnek, amely a kliensek problémáját járja körül. Mivel az elbeszélés