Seite 176 [176]
V. Digitális média és történetmesélés a felsőoktatás kurzusaiban | 175
rolljaban (Urgesi, Mattiassi, Buiatti & Marini, 2016). Elbeszélések csoporton belüli
megosztása, megvitatása, tartalmakhoz fűződő személyes élmények megfogalma¬
zása, mások tapasztalatainak meghallgatása érzelmi érintettséget idéz elő, a nar¬
ratívaalapú tanulás tehát fokozza a tanulók és a hallgatók tanulási folyamatba tör¬
ténő bevonódását, akik megtanulnak bizalommal odafigyelni egymásra, filmjüket
maguknak és a hallgatóságnak egyaránt készítik. Felelősnek érzik magukat az al¬
kotás minőségéért, a feldolgozandó tartalomnak ezért tartós figyelmet szentelnek
(Lanszki, 2017).
A narratívum művészeteit, legyen az a dal, a dráma, a regényírás, a színház,
a legtöbb iskola szükséges rosszként kezeli, pedig az oktatás sikeressége a tanulók
narratívaérzékenységének fejlesztésén is múlik. Éppen ezért a társadalom- és a hu¬
mán tudományok, közelebbről az irodalom, a történelem, a dráma és a jog disz¬
ciplínáit összefogva új perspektívákat lehetne nyitni az oktatásban a narratívumok
tevékeny megismerésével. Az elbeszélésekben olyan standard valóságesszenciák
tárulnak fel, amelyekben vannak szabályszegések és változtatások is, amelyek el¬
vezetnek oda, hogy a tanulók kritikusan viszonyuljanak, és releváns kérdéseket te¬
gyenek fel (Bruner, J., 1996).
A DST tanárképzésbe történő integrációjával a tanárjelöltek többszintű fejlesztése
valósítható meg. A folyamat szerves része a források felkutatása és szelekciója, me¬
lyeket a hallgató egyéni reflexióin keresztül szűr meg és rendez elbeszéléssé. A nar¬
ratívaalkotás során a hallgató kontextusba helyezi az üzenetet, és logikai kapcsolatot
keres, elbeszélésében megjelenik belső logikája, tehát az, hogy a narratív szerkezet
segítségével hogyan fűzi ok-okozati láncolattá a felkutatott tartalomfragmentumokat.
A megismerés hatékony formáját teszi tehát lehetővé a módszer, ugyanis a hallgató
nem kész magyarázatot kénytelen befogadni, hanem értelmezi a meglévő magyará¬
zatokat, és kiegészítheti ezeket saját perspektívájával is, amennyiben megfeleltetést
keres saját világával, és önmaga számára fogalmazza meg története konklúzióját.
A DST kokreatív módszere ugyanakkor kiválóan alkalmas a reflektív, kritikus
gondolkodás, valamint a szociális kompetencia fejlesztésére. A DST lehetőséget
biztosít az interkulturális kommunikációra, a csoporttagok kulturális és társadalmi
sokszínűségének reprezentálása által, mivel heterogén összetételű csoportok tagjai
közötti elfogadást, pozitív attitűdváltoztatást segít elő.
A hallgatók szemléletváltását és empatikus képességeinek fejlesztését sikerült
elérni abban a spanyol kísérletben, amelyben az egyetemisták úgy szembesültek
szíriai menekültek élettörténeteivel, hogy DST segítségével kellett feldolgozniuk a
sajtóban található narratívákat (Diaz, 2016). Egy interkulturális kísérletben egymás¬
tól távol élő hallgatóknak az volt a feladata, hogy készítsenek digitális történetet a
másságról. A digitális történetek készítése közben a hallgatók eltávolodtak válasz¬
tott témájuk mainstream, szetereotíp megközelítésétől, és nőtt a közösség tagjainak
egymás iránti toleranciája (Grant & Bolin, 2016).
Az empátia fejlesztése fontos nevelési cél a pedagogusképzésben. A DST segit
a hallgatóságnak mások helyzetébe beleélni magát, más emberek perspektívájából
szemlélni a világot. Reyes és Brinegar (2016) kísérletében egyetemisták (n-6) ké¬