Page 172 [172]
V. Digitális média és történetmesélés a felsőoktatás kurzusaiban | 171
horrorfilm műfaji jellegzetességeit a DST módszertanának segítségével lehetett el¬
sajátítani (lásd IV. rész 7. fejezet). De kiválóan lehet alkalmazni művészetelméleti
kurzusokban a transzmédia-történetmesélést is, amely alkalmat teremt arra, hogy
a hallgatók összehasonlítsák egy-egy téma vagy fabula különböző művészeti alko¬
tásokon keresztüli reprezentációit és azok kiterjesztéseit. Az adatvezérelt történet¬
mesélés is integrálható a művészetelméleti kurzusokba, mivel alkalmas komplex
időbeli és tematikus összefüggések megjelenítésére. Infografikák, idővonalak, pre¬
zentációk dokumentumszínházi előadásokban is megjelenhetnek, példa erre a Ki¬
váló dolgozók című előadás (lásd III. rész 5. fejezet).
A művészeti egyetemek hallgatói szakmaközi kooperációt is megvalósíthatnak
egy-egy előadó-művészeti alkotás létrehozásában, amelyben közös célnak aláren¬
delve jeleníthetik meg különböző eszközökkel létrehozott narrációjukat. Az alko¬
tás legmagasabb szintjén nagy tudományterületekkel is együttműködhetnek, és a
különböző egyetemek hallgatói kulturális örökséggel kapcsolatos ismereteiket vagy
az aktuális társadalmi problémákra adott reflexióikat adekvát módon építhetik be
közös alkotásukba.
2.2. Narratívumok rendszerezése,
megőrzése a könyvtáros-levéltáros képzésben
Zsidó hagyomány szerint a történeteket meg kell jegyezni, és továbbadni a jövő
generációk számára. Záchor! (- Emlékezz! Emlékezz meg!) - hangzik a felszólítás,
amely a közösségen belüli történetmesélés és emlékezés fontosságára hívja fel a fi¬
gyelmet mind a mai napig (Heller, 2015). A római katolikus kultúrkörben a gyónás
aktusán keresztül gyakorolja már gyermekkorában az ember, hogy hogyan idézze
fel cselekedeteit, miközben értékeli azokat, reflektál rájuk és közben narratívát alkot.
A narratívum a technikai sokszorosítás előtt a szághagyományozás révén szolgált
a kultúraátadás eszközeként. A mitologikus, bibliai, történelmi történetek narratív
struktúrája az epikus forma volt, amely lehetővé tette az információk memorizálását
(Keszeg, 2011). A könyvtárak a külső adathordozókon tárolt narratívumokat rend¬
szerezik és teszik kereshetővé, a levéltárakban pedig a hivatalosan nem publikált,
lokális közösségekhez kapcsolódó intézményi vagy privát narratívumok találhatóak
katalogizált rendszerben.
A különböző formátumú források nagy része digitalizálva a könyvtárak, levéltárak
állományába kerül, és online is kereshetővé, hozzáférhetővé válik. A nagy digitális
könyvtárak a hagyományos adathordozókon tárolt és digitalizált források mellett
olyan forrásokat is gyűjtenek, amelyek eleve digitális formában készültek. Ilyenek
a digitális történetek, az infografikák, a honlapok és az oral history elbeszélések is.
A British Library oldala lehetővé teszi a jelenleg elérhető oral history elbeszélések
kereseset.‘® A digitälis narrativumok rendszerezéséhez a könyvtárosoknak együtt
58. https://www.bl.uk/subjects/oral-history