Page 154 [154]
OCR
IV. Történetmesélés és a 21. századi tanulás ] 153 6. KÉPESSÉGEK ÉS DIGITÁLIS NARRATÍVAALKOTÁS A DIGCOMPEDU, AZ ISTE ÉS A 21. SZÁZADI KÉSZSÉGEK RENDSZERÉBEN"! Az ezredfordulón bekövetkezett digitális fordulattal a hallgatók ismereteinek bővítése, alapkészségeinek fejlesztése mellett olyan új készségek fejlesztésére is szükség van, amelyek képessé teszik őket az információs társadalomban történő tudatos magatartásra. Az új évezred munkaerőpiaci igényeinek való megfelelés a teljes oktatási rendszer tantervi céljainak újrafogalmazását teszi szükségessé. A Partnerség a 21. századi készségekért (Partnership for 21st Century Skills = P21) tematizalja azokat a fejlesztési területeket, amelyek még kapcsolódnak a hagyományos képzési forma alapvető ismeret- és képességrendszeréhez, de már alkalmazkodnak az új igényekhez is. Így jelent meg a mátrixban az információs és médiaműveltség és a digitális eszközhasználat fejlesztésének területe, valamint a tanulási és innovációs készségterület részeként (Trilling g Fadel, 2009) találkozunk a 4K, azaz akommunikáció, a kreativitás, a kritikai gondolkodás és a kooperáció együttes fejlesztésének céljával is. Ezeket a készségterületeket kiválóan lehet fejleszteni digitális elbeszélések készítésével, mivel a hallgatók a kreatív alkotási folyamat során a learning by doing elvén, azaz a tevőleges tanulással ismeretszintetizálásban és problémamegoldásban vesznek részt. Az aktivitás megmutatkozik a személyközi interakciók intenzitásában is, ugyanis a digitális eszközökkel megvalósuló történetmesélés teljes folyamatát végigkíséri a hallgatótársakkal és a konzulenssel - akár online platformokon folytatott vita és értékelés (Abdolmanafi-Rokni & Ouarajeh, 2014; Lanszki, 2015a). A digitális elbeszélések egyik legjellemzőbb típusának, a digitális történetnek az alkotási folyamata mind a négy K fejlesztéséhez hozzájárul. Nem véletlen, hogy a DST 21. századi készségeket fejlesztő hatását számos tanulmány tematizálja (Kotluk & Kocakaya, 2017; Malita & Martin, 2010; Thang et al., 2014). Ohler (2013) a DST-ben a kritikai gondolkodas és a kreativitas szimultan fejlesztésének jó módszerét látta, és a kifejezések összeolvasztásából megalkotta a kreatikus gondolkodás fogalmát. A multimédia-elbeszélések alkotása egyszerre történik a tanulóközösségben és egyénileg is, ezért sajátos kooperatív kreációnak, tehát kokreációnak fogható fel ez a hibrid alkotási forma (Parsons, Guldberg, PorayskaPomsta & Lee, 2015; Lanszki, 2021). Kreäciö, tehät alkotäs, mert a hallgatók egyedi produktumot hoznak létre, és kooperatív, mivel a tanulócsoport reflektív és értékelő jellegű interakciói nagyban hozzájárulnak a végső elbeszélés megszületéséhez. Schmoelz (2018) a kokreativitás két szintjét vizsgálta a DST (n=125) termi interakcióin keresztül. Az első szinten a szövegírás és az ahhoz kapcsolódó tapasztalat- és információcsere volt megfigyelhető. A második szinten, a videószerkesztés fázisában sokkal élményszerűbb, ám racionális szabályok által kontrollált, közös flow-élmény valósult meg. Bereczki (2016) szerint a kreativitás fogalmi konstruktumának fő jellegzetességei: ;[...] 1. egyéni és csoportos folyamatok révén jön létre, 2. olyan produktumokat ereda A fejezet részben a szerző egy korábbi tanulmányának bekezdéseit tartalmazza (Lanszki, 2019).
