Oldal 139 [139]
138] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
feszességének, a multimédiás adatokkal való kreatív tevékenységeknek, illetve a
nagymértékű tanulói bevonódásnak volt tulajdonítható (Reyes Torres et al., 2012;
Karakoyun és Yapici, 2016; Karakoyun és Kuzu, 2016). Az érzelmi bevonódás és a
képi kommunikáció lehetősége kedvezően hatott sajátos nevelési igényű tanulók
figyelmére is (Yussof et al., 2012; Matos et al., 2015; Ying et al., 2016), de a DST-vel
történő matematikai feladatmegoldás fejlesztette óvodáskorú gyerekek figyelmét is
(Preradovic et al., 2016). Gimnazisták matematikai problémákat jelenítettek meg
valós kontextusban digitális történeteikben, feladattartásuk a teljes folyamat alatt
egyenletesen feszes volt (Gould & Schmidt, 2010).
A kognitív megismerés narratív sémarendszere elősegíti a tartalom mélyebb
raktározódását és könnyebb előhívását is. A DST tevékenységközpontú, narratí¬
va segítségével történő tartalomrendszerező eljárás, amely ilyenformán elősegíti
az információk mély beágyazódását (deep learning) (Sadik, 2008; Xu et al., 2011).
A DST képfeldolgozó szakasza és a produktum vizuális megjelenése pozitívan hat a
vizuális memóriára, míg a szövegalkotás a hosszú távú memóriában történő elrak¬
tározást szolgálja (Sarica g Usluel, 2016). A digitális történetek készítése és befo¬
gadása ugyanakkor a multiszenzoros jellegnek köszönhetően a tartalmak mélyebb
bevésését is támogatja (Matos et al., 2015).
A tartalomszervezés kiváló eszköze a DST, mert segít az ismeretelemeket logi¬
kus egységbe olvasztani (Robin, 2008; Hung et al., 2012). A kontextualizált tanulás
révén lehetővé válik a kategóriák mentén történő információlehorgonyzás, amely
nemcsak a mélyebb elraktározásban, hanem a könnyebb előhívásban is segítséget
nyújt (Bandi-Rao & Sepp, 2014). A mély beágyazódás ugyanakkor köszönhető an¬
nakis, hogy a tartalom(re)konstrukció kreatív munkafolyamat során valósul meg,
amelyben az alkotó saját nyelvezetével fogalmazza meg az elméleti tudást. Ohler
(2013) szerint a történetmesélés azért is hasznos az oktatási folyamatban, mert az
emlékezetbe vésést a történet által előidézett érzelmi hatások is segítik.
Di Blas és Paolini (2013) nagy mintán (n-2900), általános iskolás tanulók köré¬
ben végzett kutatása során megállapította, hogy a DST segíti a tanulók figyelmének
tartós fenntartását és a tartalmak mélyebb megértését az információk rendszerezett
elraktározása révén. Az olasz helyismereti PoliCultura kezdeményezésben olyan
osztályok vehettek részt, amelyek az anyaggyűjtés során meginterjúvoltak mini¬
mum egy szakembert, egy családtagot, és meglátogattak legalább egy helyi kultu¬
rális intézményt. A részvétel további feltétele volt, hogy az egész projektet közö¬
sen, osztályszinten, a tanulás formális és informális színtereit is kihasználva kellett
létrehozni a tanulócsoportoknak, amelyek ingyenes hozzáférést kaptak a saját fej¬
lesztésű online keretrendszerhez (1001 Stories), mely tartalmazta a szöveg felépíté¬
sének sablonját, és ahová fel lehetett tölteni az elkészült videókat is. A vizsgálatok
eredménye alapján a pedagógusok szerint a DST-vel feldolgozott téma jobban el¬
raktározódott, a memóriából könnyebben előhívhatóvá vált. A tanárok a kognitív
képességekre gyakorolt pozitív hatásokat több tényezőnek tulajdonították, melyek
a következők voltak: 1. a környezet felfedezése nem esetlegesen történt, hanem az
általuk előre megtervezett lépések alapján; 2. miközben a tanulók egy családtagot