Oldal 138 [138]
OCR
IV. Történetmesélés és a 21. századi tanulás ] 137 tudásmegosztás és a kollaboratív alkotás is. A web 3.0 alkalmazás- és információkörnyezete a személyre szabott tanulást teszi lehetővé (Turcsányi-Szabó, 2011). Az internet összes funkciója segíti olyan narratív struktúrák egyéni vagy csoportos létrehozását, amelyek digitális eszközökkel készülnek és megoszthatóak online felületeken. A digitális narratívumok alkotása során a hallgató igazodik a tanulási környezet delokalizációjához és hálózatos jellegéhez az információk hozzáférése, szervezése, megosztása, valamint a folyamat során kialakítandó társas interakciók szervezése tekintetében. A kontakttanóra interperszonális kommunikációját kiegészíti, hogy a hallgatók interakcióban állnak eszközükkel, oktatójukkal és egymással is. 2. A DIGITÁLIS NARRATÍVAALKOTÁS HATÁSA A TANULÁS KOGNITÍV ÉS ÉRZELMI-AKARATI TÉNYEZŐIRE A konstruktivista és konnektivista, tanulóközpontú megközelítésnek új lendületet adott a web 2.0-ás alkalmazások népszerűsége, amelyek lehetővé teszik a tanulók kreatív alkotását és részvételi magatartását. Az integrált tanulási környezet a hagyományos osztálytermi környezettel összehasonlítva ugyan több lehetőséget nyújt a hallgatónak, aki több forráshoz fér hozzá, több interakcióban vehet részt, azonban a tanulás sikere nagymértékben függ a hallgató tanulásba való bevonódásától, tanulási önszabályozásától (Papp-Danka, 2014, 2015). A hatékony tanulást előmozdító integrált tanulási környezet megvalósítása ezért csak az elköteleződés erősítését célzó tevékenységek kialakításával lehetséges, amelynek záloga a rendelkezésre bocsátott strukturált tananyag és a társas tevékenységekben való aktív személyes részvétel lehetővé tétele (Faragó, 2015). Az interakciók és a közösen végzett kreatív feladatok növelik az affektív és kognitív elkötelezettséget. Az érzelmi bevonódás hatására nő a tanulásra való hajlandóság, míg a kognitív elköteleződés a célirányos feladatmegoldási stratégiák kiválasztását teszi lehetővé. Pellas (2014) szerint az elköteleződés az énhatékonyság és az önszabályozás növelésével fokozható, amelynek hatékony módszere a visszajelzések adása és aproblémamegoldás releváns támogatása. Empirikus kutatási adatok elsősorban a DST alkalmazásával kapcsolatban jelentek meg, amelynek összetett módszertana alkalmas arra, hogy a hallgatók társas interakciók révén problémamegoldó és alkotási folyamatban vegyenek részt, és a folyamat során számos visszajelzést kapjanak társaiktól és tanáruktól is. Köznevelésben végzett empirikus kutatások bizonyítják, hogy a DST alkalmazása növelte a tantárgy tanulása iránti elkötelezettséget természetismeret (Hung, Hwang & Huang, 2012), biolögia (Karakoyun & Yapıcı, 2016) Es fizika tärgyböl (Kotluk & Kocakaya, 2017), valamint hogy a módszer az ismeretelsajátítás szolgálatába is állítható, ugyanis a biológia és a fizika tárgy tantárgyi tudásmérése során jobb eredményt értek el a DST-vel dolgozó tanulók (Kotluk g Kocakaya, 2017; Karakoyun & Yapici, 2016). Számos - ugyancsak köznevelésben végzett - kutatás eredményei közt olvashatunk arról, hogy a DST pozitív hatással volt a tanulói figyelemre, mely az ütemezés
