Seite 138 [138]
IV. Történetmesélés és a 21. századi tanulás ] 137
tudásmegosztás és a kollaboratív alkotás is. A web 3.0 alkalmazás- és információ¬
környezete a személyre szabott tanulást teszi lehetővé (Turcsányi-Szabó, 2011).
Az internet összes funkciója segíti olyan narratív struktúrák egyéni vagy csopor¬
tos létrehozását, amelyek digitális eszközökkel készülnek és megoszthatóak online
felületeken. A digitális narratívumok alkotása során a hallgató igazodik a tanulási
környezet delokalizációjához és hálózatos jellegéhez az információk hozzáférése,
szervezése, megosztása, valamint a folyamat során kialakítandó társas interakciók
szervezése tekintetében. A kontakttanóra interperszonális kommunikációját kiegé¬
szíti, hogy a hallgatók interakcióban állnak eszközükkel, oktatójukkal és egymással is.
2. A DIGITÁLIS NARRATÍVAALKOTÁS HATÁSA A TANULÁS KOGNITÍV
ÉS ÉRZELMI-AKARATI TÉNYEZŐIRE
A konstruktivista és konnektivista, tanulóközpontú megközelítésnek új lendületet
adott a web 2.0-ás alkalmazások népszerűsége, amelyek lehetővé teszik a tanulók
kreatív alkotását és részvételi magatartását. Az integrált tanulási környezet a hagyo¬
mányos osztálytermi környezettel összehasonlítva ugyan több lehetőséget nyújt a
hallgatónak, aki több forráshoz fér hozzá, több interakcióban vehet részt, azonban
a tanulás sikere nagymértékben függ a hallgató tanulásba való bevonódásától, tanu¬
lási önszabályozásától (Papp-Danka, 2014, 2015). A hatékony tanulást előmozdító
integrált tanulási környezet megvalósítása ezért csak az elköteleződés erősítését
célzó tevékenységek kialakításával lehetséges, amelynek záloga a rendelkezésre
bocsátott strukturált tananyag és a társas tevékenységekben való aktív személyes
részvétel lehetővé tétele (Faragó, 2015). Az interakciók és a közösen végzett kreatív
feladatok növelik az affektív és kognitív elkötelezettséget. Az érzelmi bevonódás
hatására nő a tanulásra való hajlandóság, míg a kognitív elköteleződés a célirányos
feladatmegoldási stratégiák kiválasztását teszi lehetővé. Pellas (2014) szerint az elkö¬
teleződés az énhatékonyság és az önszabályozás növelésével fokozható, amelynek ha¬
tékony módszere a visszajelzések adása és aproblémamegoldás releváns támogatása.
Empirikus kutatási adatok elsősorban a DST alkalmazásával kapcsolatban je¬
lentek meg, amelynek összetett módszertana alkalmas arra, hogy a hallgatók társas
interakciók révén problémamegoldó és alkotási folyamatban vegyenek részt, és a
folyamat során számos visszajelzést kapjanak társaiktól és tanáruktól is.
Köznevelésben végzett empirikus kutatások bizonyítják, hogy a DST alkalmazása
növelte a tantárgy tanulása iránti elkötelezettséget természetismeret (Hung, Hwang
& Huang, 2012), biolögia (Karakoyun & Yapıcı, 2016) Es fizika tärgyböl (Kotluk &
Kocakaya, 2017), valamint hogy a módszer az ismeretelsajátítás szolgálatába is ál¬
lítható, ugyanis a biológia és a fizika tárgy tantárgyi tudásmérése során jobb ered¬
ményt értek el a DST-vel dolgozó tanulók (Kotluk g Kocakaya, 2017; Karakoyun
& Yapici, 2016).
Számos - ugyancsak köznevelésben végzett - kutatás eredményei közt olvasha¬
tunk arról, hogy a DST pozitív hatással volt a tanulói figyelemre, mely az ütemezés