a források a digitális adatbázisokból könnyebben elérhetőek, képi és audiovizuá¬
lis tartalmak korlátlanul rendelkezésre állnak a tanári szemléltetéshez, valamint az
alkalmazások és okoseszközök használatával a tanulók kreatív tevékenykedtetése
és online együttműködése is megvalósítható.
Mivel a tanítás-tanulás megváltozott körülményei komplex tervezést és stratégi¬
ák kialakítását követelik meg a pedagógusoktól, az IKT-eszközök oktatásba történő
integrációja számos buktatót rejt. Az egyik legjellemzőbb probléma, hogy a peda¬
gógusok jelentős hányada még mindig csak az oktatás formális színterét veszi figye¬
lembe a tanítási-tanulási folyamat szervezésekor, és a digitälis eszközhasznälathoz
kapcsolódó tevékenységeket vagy teljességgel száműzi a tanulási folyamatból, vagy
csak az iskola négy fala közötti eszközhasználatra korlátozza a tanulói tevékenysé¬
geket. A másik végletet az jelenti, amikor a pedagógus reflektálatlanul és öncélúan
alkalmazza a digitális eszközöket a tanítás során, és nem tanítási-tanulási célokhoz
rendelt módszerekbe ágyazza azokat (Molnár, Turcsányi-Szabó g Kárpáti, 2019).
Buda (2017) szerint a legnagyobb hiányosság, hogy az oktatók - bár nyitottak új
módszerek elsajátítására - kevés olyan stratégiát ismernek, amelybe szervesen be¬
építhető a tanulói aktivitásra alapozó IKT-eszközhasználat.
Megoldást jelent, ha az oktatók a pedagógiai folyamatok tervezésekor a tudás¬
átadás narratív módját és hallgatóik digitális eszközhasználatát integrált tanulási
környezetben értelmezik. A digitális eszközök tanítási-tanulási folyamatban betöl¬
tött funkcióit Komenczi (2004) komplexen modellezte halmazábrájában, amelynek
segítségével jellemezhető a digitális narratívumok alkotásához szükséges tanulási
környezet is.