Oldal 130 [130]
IV. Történetmesélés és a 21. századi tanulás
Környezetünk narratív úton történő megismerése az emberi tanulás egyik alapvető
formája (Bruner, 1986), hiszen az embert érő számtalan információ közül a leg¬
relevánsabb elemek kiválasztása, azok ok-okozati sorrendbe állítása, a konklúzió
megjelenítése a könnyebb érthetőség, értelmezhetőség és elraktározás záloga. Az
elbeszélői szerkezetek az emberiség történetében különböző formákban, médiu¬
mokon és funkciókkal járultak hozzá a tudásátadáshoz. Aebli (1951) rendszerét
alapul véve Nahalka (2004) kronológiai rendszerben tekinti át az információátadás
pedagógiai paradigmáinak változásait. Megkülönbözteti egymástól az ókor és a kö¬
zépkor ismeretátadásra alapozó didaktikáját, az empirizmus korában kiteljesedő
szemléltetés pedagógiáját, a cselekvés pedagógiáját a századfordulón és napjaink
meghatározó pedagógiai paradigmáját, a pedagógiai konstruktivizmust.
Az ókori szóbeli ismeretátadás a szövegek szó szerinti megtanulását és annak elő¬
hívását foglalta magában. Lokális csoportok történetei, valamint a mesék és a mon¬
dák szóbeli szájhagyományozással terjedtek, de teljes szövegek megtanulásával és
továbbadásával maradtak fenn Homérosz eposzai és a Biblia is. Az előre feldolgozott,
narratív sémába rendezett tudás interperszonális kommunikáción keresztül, a nyelv
segítségével hagyományozódott át. A memoriterekkel történő tudástranszfer nem¬
csak az ókorban, hanem a középkorban is domináns paradigma volt, sőt a szóbeli
ismeretátadásnak ez a formája még ma sem idegen a szervezett oktatás világában.
Comenius (1658) didaktikája azonban áttörést hozott, hiszen gyakorlatában
a verbális tartalmak mellett megjelentek a szemléltető képek. Comenius (1657) az
empirizmus korának alapeszméjéből indult ki, és a megismerésben az érzékszer¬
veken keresztüli megtapasztalást, azon belül a megfigyelést tartotta elsődlegesnek.
merés szolgálatába állított.
A 20. század fordulóján a szóbeli ismeretátadás és a szemléltetés mellett kor¬
szakalkotó, új paradigma, a cselekvés pedagógiája jelent meg a reformpedagógiai
irányzatokban. Dewey nézetei a tanulás formális környezetébe is behozták a tanu¬
lóközpontú, tapasztalati, tehát együttműködésen, reflektív dialógusokon és közös
alkotáson alapuló pedagógiai szemléletet. A tanulási folyamat célja, hogy a tanulók
kíváncsiságuknak és játékosságuknak köszönhetően aktívan részt vegyenek a tanu¬
lási folyamatban. Az érdeklődést azzal lehet fenntartani, ha a tanuló megtapasztalja,
hogy érdeke fűződik a tanulás kimeneteléhez, és érzi, hogy nem hiába fektetette be
energiáit a tanulásba. Dewey pedagógiájának alapgondolata, hogy a tanulók nyi¬
tottan és felelősségteljesen viszonyuljanak saját szociális interakcióikhoz és krea¬