Oldal 127 [127]
OCR
126 I Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban lentik (Szjt. 33-41. $§). Erre példa, amikor a szerző nem jelöli meg az , only noncommercial uses” CC-licencet (©). Lanszki és Horváth (2017) a szerzői jogok tekintetében kiemeli, hogy a facilitátornak minden esetben tájékoztatnia kell a résztvevőket, hogy a digitális történetekben megjelenő képek és zenék jogtisztaságát, illetve a képeken megjelenő személyek személyiségi jogait az alkotónak figyelembe kell vennie. Az esetleges jogi vitákban az alkotónak kell a nem megfelelő felhasználásért vállalnia a felelősséget, a facilitátor ezért felelősségre nem vonható. Ha egy oktatási intézmény honlapján vagy közösségimédia-oldalán közzéteszi a tanulók digitális történetét, akkor maga az iskola is felhasználja az adott esetben szerzői jogi védelem alatt álló műveket - mivel nyilvánossághoz közvetíti azokat -, hacsak nem áll fenn a szabad felhasználás esete. Rendkívül fontos tehát felhívni a figyelmet a mások alkotásaival történő megfelelő eljárásra. A megfelelő eljárás azt jelenti, hogy az alkotó a külső forrásokból szerzett zenékre, képekre a digitális történet utolsó diáján hivatkozik, azaz pontosan feltünteti a források adatait (szerző, cím, befogadó mű/honlap, és ha van, a megjelenés évszáma). Az Szjt IV. fejezete bőven tárgyalja a szabad felhasználás eseteit. Ezek közé tartozik az idézés (Szjt. 34. § [1] bekezdés), az átvétel (Szjt. 34. § [2] bekezdés) és a mű iskolai célú átdolgozása (Szjt. 34. § [4] bekezdés), azonban mindhárom esetben szükségszerű az eredeti mű szerzőjének megnevezése. Az iskolai gyakorlatban még nem automatikus az az elvárás, hogy a tanulók teljesen jogtiszta anyagokat állítsanak elő. Szerzői jogi bonyodalmak megelőzésére jó áthidaló megoldás lehet, ha az alkotók (ez esetben a tanulók) eleve nyílt forráskódú, közkincsként megjelölt képi, zenei vagy videótartalmakat illesztenek digitális történetükbe. Számos olyan könyvtári és oktatási adatbázis létezik, melynek tartalmai a kulturális örökség részét képezve szabadon hozzáférhetőek és felhasználhatóak. Jó példaként említhető az Europeana és a The HeritageLab által meghirdetett Digital Storytelling Festival verseny, melyre bárki regisztrációs díj befizetése nélkül beküldheti digitális történetét. A részvétel feltétele egyrészt az, hogy a digitális történetnek legalább egy nyílt forráskódú alkotást kell tartalmaznia, mely a világ bármely kulturális intézmény által elérhetővé tett adatbázisából származhat. A részvétel másik fontos feltétele, hogy a külső forrásokat a videóban meg kell nevezni. A versenyen való részvétel harmadik feltétele, hogy az alkotónak meg kell jelölnie, hogy milyen CC-licencet szeretne érvényesíteni videójával kapcsolatban. A kiválasztásban nagy segítséget nyújt a CC honlapja, amely magyar nyelvű licencválasztó alkalmazást is tartalmaz. A DST jogi vonatkozásaihoz tartozik még a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (továbbiakban Ptk.) szabályozott személyiségi jogok kérdésköre, leginkább a képmáshoz és hangfelvételhez való jog kérdése is, mely előírja, hogy kép- vagy hangfelvétel készítéséhez az illető hozzájárulása szükséges - kivéve, ha tömegfelvételről vagy nyilvános szereplésről készült felvételről van szó (Ptk. 2:48 § [1] és [2] bekezdés). A hivatkozott személyiségi jogokat tehát akkor tartja be az
