Page 116 [116]
OCR
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban [ 115 zájárulhat, hiszen az egyéni tapasztalatok közvetlen megjelenése a döntéshozókat és az egész intézményrendszert is az optimális működés felé indíthatja el. Az egészségüggyel kapcsolatos szolgáltatásfejlesztésben sok esetben csak az interprofesszionális megközelítés segít. Jamissen és Moulton (2017) DST-kutatásában a kutatók részt vevő megfigyelők voltak és jegyzeteltek. Az adatokat a workshopalkalmak hangfelvételeivel és a facilitátorral készített interjúval egészítették ki. A projekt keretében a csoporton belüli kommunikációt és együttműködést vizsgálták a kutatók. A különböző tudományterületekről érkező hallgatók közegészségügyi kérdésekről (például megelőzés vs. kezelés, mi a betegség és mi az egészség) vitatkoztak, miközben jobban megismerték egymás nézeteit, megközelítéseit. A tudásmegosztás bizalomhoz, egymás élethelyzetének könnyebb elfogadásához vezetett. A hallgatók azt is megtanulták, hogyan tudják közvetíteni nézeteiket a többieknek, valamint megértették, hogy nem kell egyetérteniük, de egymás álláspontjának megismerése fontos. A személyes és szakmai identitás az interakciókon keresztül fejlődött. Fontos, hogy marginális helyzetű társadalmi csoportok digitális történeteket készítsenek, hiszen videójukban megmutatják azt is, hogy a tömegmédiában alulreprezentált vagy sztereotipikusan ábrázolt, kisebbségben élő emberek ugyanolyan hétköznapi problémákkal szembesülnek, mint a többségi társadalom tagjai. A muszlim és heteronormatív társadalomban tabutémának számító szexuális orientációjuk miatt kisebbséget alkotó közösség élettörténeteit feldolgozó malájziai DST-workshopnak nem a kisebbségben élők elfogadtatása volt a célja, hanem valami annál sokkal elemibb: hogy az extrém módon sebezhető embereket szexuális orientációjuk miatt ne érje fizikai támadás. A digitális történetek alapján nem lehetett beazonosítani a készítőjét. A 10 videót egy kiállításon mutatták be, amelyet kizárólag maláj muszlimok látogathattak, és a kiállítás megtekintése után beszélgetés volt a DST-facilitátorral, majd a közönség recepcióját a YouTube-kedvelések és -hozzászólások után is elemezték (Kunga Thas, 2017). Feminista kutatäsi perspektívából a StoryHub" érdemel említést: családon belüli erőszak, a kiskorúak häzassága és a nők meggyilkolása témájában készítettek digitális történeteket török nők. A történetmesélő kör tagjai szolidaritást és összetartozást fejeztek ki egymás felé, miközben hasonló témájú történeteket osztottak meg egymással, és kielemezték az események okait és következményeit (Simsek, 2017). A DST participatív folyamatokat támogató módszere megjelenik a részvételi színházi alkotás gyakorlatában is, amely már önmagában is diszciplinárisan hibrid műfaj, hiszen ötvöződnek benne művészetalapú, feltáró jellegű és terápiás célok. Elsődleges szerepe azonban, hogy a színházpedagógiai és audiovizuális, de mindenképpen narratív eszközök ötvözésével nyilvánosság elé tárható formában publicitást kapjanak az adott társadalomban elhallgatott témák. Alrutz (2013) a részvételi színház módszerét kombinálta a DST-vel magukra hagyott, extrém módon elhanyagolt fiatalok esetében (prostituáltak, drogfogyasztók és egyéb függőségben 7 http://digitalstoryhub.org/
