Oldal 114 [114]
OCR
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 113 geiket. Tudatosul bennük saját ágenciájuk, társadalmi cselekvőképességük, a DST ilyen értelemben demokratikus akció. A DST kiváló eszköz arra, hogy az alkotók önmagukat kifejezzék, ugyanakkor megfogalmazzák kollektív csoportidentitásukat. A módszer kritikai, részvételi alapú kutatási eszköz is, mivel az alkotási folyamat közben megnyilvánuló diskurzusok, együttgondolkozás során a résztvevők kialakíthatnak egyfajta kritikai attitűdöt saját helyzetükkel, körülményeikkel kapcsolatban, ugyanakkor részvételi alapú, mivel a társakkal megvalósuló interakciókon keresztül jutnak el egyéni alkotásuk létrehozásáig. A kutatók számára ugyanolyan fontos adatnyerés szempontjából a workshopon mutatott aktivitás és az ott elhangzó párbeszédek. A digitális történetek Lambert (2002/2013) szerint segítenek abban, hogy , bárkiből valaki lehessen, és ez az illető már soha ne legyen senki’, a DST diskurziv folyamatäban a nemäkra odafıgyelve „[...] teret adunk a »senkiknek«, hogy megtalaljak a »valakit« a sziviikben azért, hogy »akarkik« lehessenek” (Lambert, 2002/2013, pp. 3-4.). Az egyéni és csoportos identitás megfogalmazásában, az agencia tudatosításában megkerülhetetlen szerepe van az E/1-ben megfogalmazott digitális történeteknek. A DST folyamatában az önmagát ágensnek érző elbeszélő tudatosan értelmezi környezete jelenségeit, próbál azokra saját eszközeivel hatni célja elérése érdekében. Nemcsak hogy társadalmi helyzetére ébred rá az alkotó multimédiás szövege megalkotásakor, hanem a narratív sémának megfelelően megoldást, társadalmi szempontból konstruktív cselekvési stratégiát próbál kialakítani. Segít ebben az alkotótársak és a facilitátor visszajelzése. A fiatal felnőttek DUSTY nevű szociális tanácsadó intézményében egy hajléktalan és egy iskolákból kibukott személy több digitális történet elkészítése közben ébredt rá eddigi stratégiái dekonstruktív voltára, próbálta felfedezni a segítő szándékot és embereket, intézményeket a környezetében, és új perspektívát kialakítani a jövőre nézve (Hull g Katz, 2006). Ugyanez történt a SzívHang programban is: az alkotás során társadalmi helyzetükre is reflektáltak a roma asszonyok, számba vették azokat a helyzeteket, amelyekben kiszolgáltatottságot éreztek, elemezték, hogy miként reagáltak az ilyen helyzetekre, milyen stratégiát alkalmaztak. Mindeközben cselekvőképességük tudatosítása által ráébredtek arra, hogy hogyan lépjenek fel konstruktívan és aktívan a már alkalmazott és bevált, illetve az új cselekvési-viselkedési minták segítségével. Az alkotási folyamatban történő kreatív ágencia emellett felruházza az egyént azzal az érzéssel, hogy a társadalmi aktusokban is cselekvőként vehet részt (Lanszki g Horváth, 2017). A digitális történetek transzformatív hatása azonban nem csak az alkotókon érezhető. Matthews és Sunderland (2013) konfessziószerű összegzésnek tartja a digitális történet műfaját. Marginalizált helyzetű társadalmi csoportok artikulációi vagy a tömegkommunikációban elhallgatott témák digitális történet formájában egyszerűen bekerülhetnek a társadalmi köztudatba. A nyilvánosságba a web 2.0-ás fordulat óta már nemcsak a kapuőrök által megszűrt tartalmak kerülhetnek nyilvánosságra, hanem amatőr produktumokis. A digitális történet online felületeken
