Oldal 114 [114]
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 113
geiket. Tudatosul bennük saját ágenciájuk, társadalmi cselekvőképességük, a DST
ilyen értelemben demokratikus akció.
A DST kiváló eszköz arra, hogy az alkotók önmagukat kifejezzék, ugyanakkor
megfogalmazzák kollektív csoportidentitásukat. A módszer kritikai, részvételi ala¬
pú kutatási eszköz is, mivel az alkotási folyamat közben megnyilvánuló diskurzu¬
sok, együttgondolkozás során a résztvevők kialakíthatnak egyfajta kritikai attitű¬
döt saját helyzetükkel, körülményeikkel kapcsolatban, ugyanakkor részvételi alapú,
mivel a társakkal megvalósuló interakciókon keresztül jutnak el egyéni alkotásuk
létrehozásáig. A kutatók számára ugyanolyan fontos adatnyerés szempontjából a
workshopon mutatott aktivitás és az ott elhangzó párbeszédek.
A digitális történetek Lambert (2002/2013) szerint segítenek abban, hogy , bár¬
kiből valaki lehessen, és ez az illető már soha ne legyen senki’, a DST diskurziv fo¬
lyamatäban a nemäkra odafıgyelve „[...] teret adunk a »senkiknek«, hogy megtalal¬
jak a »valakit« a sziviikben azért, hogy »akarkik« lehessenek” (Lambert, 2002/2013,
pp. 3-4.). Az egyéni és csoportos identitás megfogalmazásában, az agencia tudato¬
sításában megkerülhetetlen szerepe van az E/1-ben megfogalmazott digitális tör¬
téneteknek. A DST folyamatában az önmagát ágensnek érző elbeszélő tudatosan
értelmezi környezete jelenségeit, próbál azokra saját eszközeivel hatni célja elérése
érdekében. Nemcsak hogy társadalmi helyzetére ébred rá az alkotó multimédiás
szövege megalkotásakor, hanem a narratív sémának megfelelően megoldást, társa¬
dalmi szempontból konstruktív cselekvési stratégiát próbál kialakítani. Segít ebben
az alkotótársak és a facilitátor visszajelzése.
A fiatal felnőttek DUSTY nevű szociális tanácsadó intézményében egy hajlék¬
talan és egy iskolákból kibukott személy több digitális történet elkészítése közben
ébredt rá eddigi stratégiái dekonstruktív voltára, próbálta felfedezni a segítő szán¬
dékot és embereket, intézményeket a környezetében, és új perspektívát kialakítani
a jövőre nézve (Hull g Katz, 2006).
Ugyanez történt a SzívHang programban is: az alkotás során társadalmi helyze¬
tükre is reflektáltak a roma asszonyok, számba vették azokat a helyzeteket, ame¬
lyekben kiszolgáltatottságot éreztek, elemezték, hogy miként reagáltak az ilyen
helyzetekre, milyen stratégiát alkalmaztak. Mindeközben cselekvőképességük tu¬
datosítása által ráébredtek arra, hogy hogyan lépjenek fel konstruktívan és aktívan
a már alkalmazott és bevált, illetve az új cselekvési-viselkedési minták segítségével.
Az alkotási folyamatban történő kreatív ágencia emellett felruházza az egyént az¬
zal az érzéssel, hogy a társadalmi aktusokban is cselekvőként vehet részt (Lanszki
g Horváth, 2017).
A digitális történetek transzformatív hatása azonban nem csak az alkotókon
érezhető. Matthews és Sunderland (2013) konfessziószerű összegzésnek tartja a
digitális történet műfaját. Marginalizált helyzetű társadalmi csoportok artikuláci¬
ói vagy a tömegkommunikációban elhallgatott témák digitális történet formájában
egyszerűen bekerülhetnek a társadalmi köztudatba. A nyilvánosságba a web 2.0-ás
fordulat óta már nemcsak a kapuőrök által megszűrt tartalmak kerülhetnek nyil¬
vánosságra, hanem amatőr produktumokis. A digitális történet online felületeken