Seite 108 [108]
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 107
A személyes elbeszélések kutatói a társadalomtudományokban, különösen a
szociológiában és a történettudományban, az egyéni mikronarratívákat tágabb
társadalom-, kultúr- és gazdaságpolitikai kontextusban helyezik el. A kulturális
antropológiában, az összehasonlító kultúratudományban és minden olyan bölcsé¬
szettudományi területen, amelynek történeti-társadalmi kutatási iránya is van (pél¬
dául színháztörténet, tánctörténet), az oral history elbeszélések fontos részadatokat
szolgáltatnak egy kulturális jelenségegyüttes rekonstruálásához.
Az oral history hagyományos formája a szervezett kutatás keretein belül végzett,
interjú segítségével előidézett elbeszélés, amelyet hang- vagy videóformátumban
rögzítve szisztematikus rendszerben archívumokban tárolnak. A videótechnológia
és a videómegosztó portálok megjelenése lehetővé tette a történelmi tanúvallomá¬
sok rögzítését, megosztását, melyek egy-egy történelmi esemény kapcsán felvett
mélyinterjúk vágott verziói. A történettudomány számos történelmi eseménnyel
kapcsolatos egyéni oral history elbeszélést rögzített, amelyet kulturális intézmények
(többnyire könyvtárak és egyetemek) online is elérhető adatbázisokba rendeztek."
Holokauszttúlélők és -szemtanúk tanúságtétel-videóinak gyűjteménye a USC
Shoah Alapítvány online elérhető videógyűjteménye, az IWitness. A Steven Spiel¬
berg által 1994-ben alapított és 2006 óta a Dél-kaliforniai Egyetem részeként mű¬
ködő intézet audiovizuális gyűjteményében 57 ország 24 nyelvén elérhetőek a 12
éven keresztül gyűjtött videóinterjúk. Az intézet kifejlesztett olyan jó pedagógiai
gyakorlatokat, amelyek tanulói aktivitásra, vitára, kreatív tevékenységekre épülnek.
Kézenfekvő volt tehát a DST integrációja is, mivel magába foglalja az első kézből
elmesélt történetekre adott tanulói reflexiókat, összekötve a tanuló előismereteivel
és tapasztalataival. A módszer lehetővé teszi, hogy a tanulók kivágjanak részleteket
az eredeti oral history videóból, és beépíthetik azokat saját digitális történetükbe.
A reflektív videókban így nemcsak az elbeszélt történelem, hanem a tanuló tudás¬
konstrukciója is feltárul (Cole et al., 2013). Hasonlóképp megjelentek a személyes
reflexiók azokban a digitális történetekben is, amelyeket spanyol egyetemisták ké¬
szítettek szíriai menekültek hányattatásairól szóló online interjúk alapján. A hall¬
gatók nemcsak új ismeretekre tettek szert a folyamat során, hanem relativizálták
saját élethelyzetüket, amikor a velük egyidős fiatalok élethelyzetével szembesültek
(Diaz, 2016).
A kanadai Montrealban működik a Concordia University Centre for Oral History
and Digital Storytelling."" Az intézet 2009-től népirtások túlélőinek, ruandai, zsidó,
kambodzsai kolóniák tagjainak a digitális történeteit is megjeleníti honlapján, mivel
a honlap látogatottsági adatai alapján a több százezer analóg vagy digitális interjú¬
felvételt nagyon kevesen nézték meg, és a digitális történetek kompakt formájuknak
köszönhetően befogadhatóbbak a szélesebb célközönség számára is (High, 2014).
A tanúbizonyság-videóknak társadalmi szemléletformáló hatásuk is van. Szá¬
mos oral history projektben sajátos élethelyzetű, a társadalom perifériájára szorult
59. https://www.oralhistory.org/centers-and-collections/
5 https://storytelling.concordia.ca/