Oldal 106 [106]
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 105
mesélniük hétköznapi online interakcióik jellemzőit. Az interjúszövegek és a ké¬
pek kódolását, annotálását a két kutató egymástól függetlenül végezte el az NVivo
szoftver segítségével. A módszerrel sikerült mélyebb betekintést nyerni a kama¬
szok online kommunikációjának világába, akik szívesen vettek részt a kutatásban
és maguktól szolgáltatták az adatokat. A tanulók a képek segítségével könnyebben
előidézték élményeiket interjúhelyzetben. A módszer korlátai abban mutatkoztak
meg, hogy az adatok még így is sok esetben idealizáltak voltak, hiszen a tanulók
számos negatív eseményről nem küldtek fotót. Ugyanakkor a képek küldése nagy¬
ban függött a tanulók eszközhasználati ismereteitől is.
A művészetalapú részvételi kutatási módszerek közé tartozik a dramatikus jel¬
legű fórumszínház is, amely a nézőket aktívan bevonja egy előre megírt színdarab
erkölcsi dilemmáinak megoldásába. A közönség egy kiválasztott speciális csoport,
amely a cselekmény fordulópontjain akívan hozzászólhat a témához, szavazhat, sőt
akár újra is rendezheti a darabot vagy újrajátszathat bizonyos epizódokat. A néző
beavatottá, aktív résztvevővé válik, cselekvési terveket dolgoz ki dilemmahelyze¬
tekben (Boal, 1985). Ugyan a színdarab keretét előre meghatározza a dramaturg és
a rendező, de az előadások elbeszélése mindig az adott közönség beavatkozásának
megfelelően alakul (Oblath, 2017). A kutatók az adatokat az előadásról készített
videófelvételből nyerik. Ezenkívül a kutatók az előadást követően fókuszcsoportos
vagy egyéni interjút vehetnek fel a részt vevő közönséggel, amelynek tagjait kikér¬
dezhetik a folyamat közben tapasztalt belső folyamataikról (Lanszki, 2020).
4. ORAL HISTORY ÉS DIGITÁLIS TÖRTÉNETMESÉLÉS A KOLLEKTÍV
TÁRSADALMI EMLÉKEZET SZOLGÁLATÁBAN
Az oral history szóban elmesélt személyes történelem, a történelmi dokumentáció
sajátos formája, melynek hagyományai 1948-ig nyúlnak vissza, amikor az ameri¬
kai történelem jelentős személyeivel készített élettörténeti interjúkat technológiai
eszközökkel rögzítették. A kulturális hagyományok generációkon átívelő szóbeli
tudástranszferétől az oral history annyiban különbözik, hogy az oral history célzott
módszertant, nem pedig spontán ismeretátadást takar (Leavy, 2011).
Mint kutatási módszernek az oral historynak van válaszott mintája és módszerei
is, hiszen a kutatók bizonyos kulturális-történelmi téma többirányú megismerésé¬
hez célzottan bizonyos populáció tagjaival vesznek fel interjút. A vizsgálati csoport
kiválasztásához a kutatónak előzetesen fel kell mérnie a tágabb téma szakirodal¬
mából és forrásaiból, hogy hol mutatkozik hiányterület, amely bővebb kifejtésre
vár, és ennek megfelelően célzottan kell kiválasztania interjúalanyait. A kvantitatív
kutatások megbízhatóságát biztosító véletlenszerű mintavétel tehát kizárt az oral
history kutatásokban, sőt, különösen érzékeny témák vagy sérülékeny populáció
esetén nem valószínűségi, hanem hólabdamódszerrel történik az interjúalanyok
felkutatása (Leavy, 2011).