Oldal 101 [101]
OCR
100 I Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban amely agyi képalkotó eljárások segítségével feltárható, és az így kapott adathalmaz kvantitatív vizsgálatoknak alávethető. A laboratóriumi vizsgálat irányulhat drámai filmjelenetek ingereire adott válasz vizsgálatára, ilyenkor az egyik befogadó az adott filmrészletet nézi meg, a masik pedig egy semleges filmrészletet, és a kutatas soran a két személy agyi aktivitását hasonlítják össze. Egy másik vizsgálati típusban egy film több befogadóra tett hatását vizsgálták. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ugyanazt vältja-e ki a befogadökböl ugyanaz a film. Ennek a vizsgálati típusnak egy vältozata volt: egy filmreszletet manipulälva vetitettek le, peldäul hanggal vagy hang nélkül, valamint a színeket megváltoztatták, és így vizsgálták az érzelmi válaszreakciókat (Raz, Hagin g Hendler, 2013). Szintén pozitivista szemléletű Kovács és Papp-Zipernovszky (2019) pszichológiai paradigmából kiinduló vizsgálata, amely a film narratív szerkezetének és a befogadók személyiségjegyeinek összefüggéseit vizsgálta. Az empirikus művészetpszichológiai kutatás arra fókuszált, hogy a nézők hogyan fűzik folyamatos cselekménynyé a film közben látottakat, hogyan alakítják ki az epizódok között az ok-okozati kapcsolatot. A vizsgálat eszköze a befogadók filmnézés közben felvett hangosgondolkodás-jegyzőkönyve volt, melynek lényege az volt, hogy a vizsgálati személyek a filmnézés közben szekvenciánként megállva a cselekmény folytatásáról alkotott hipotézisüket rögzítették. Az így készült jegyzőkönyvek szövegét a kutatók tartalomelemzésnek vetették alá, és megállapították, hogy a filmelbeszélés mely részei váltottak ki oksági következtetéseket a befogadókból. A kutatók felvették a vizsgált személyek személyiségtesztjét is, és megállapították, hogy a tapasztolatokra való nyitottság volt az a személyiségvonás, amelyik hozzájárult a filmelbeszélés oksági viszonyainak alaposabb feltárásához. Szintén a befogadóra gyakorolt hatásvizsgálat állt annak a kutatásnak a fókuszában, amelyben egy Hitchcock-film mögöttes tartalmainak személyiségre gyakorolt hatását mérték fel. A resztvevök (n=51) személyiségműködési mintázatait mérték fel a filmnézés előtt és után projektív eljárasokkal és személyiségtesztekkel (Fecsk6-Pirisi, Urban, Martos & Nagy, 2014). Bálint, Blessing és Rooney (2020) közeli képkivágások hatását vizsgálta nagy mintán (n-495). A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a filmszereplők arcáról készült premier plánok, amelyek megmutatják a szereplő mentális állapotát, milyen mértékben változtatják meg a néző reflexióit. A vizsgálati személyek rekonstruálták a film történetét, és a leírások tartalomelemzéséből kimutatható volt, hogy a közeli képek hatására a karakter arckifejezése alapján a néző azonosítani tudta annak érzelmi állapotát.
