Oldal 98 [98]
OCR
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 97 az irodalmi szövegmegértés szociális-kognitív modelljét, amely szerint a jelentés a szöveg és a befogadó szociokulturális ismereteinek, azaz szociális világismeretének, személyes élményeinek és irodalmi metatudásának találkozásából születik. Egyes irodalmi alkotások befogadásával kapcsolatos tényezők is vizsgálhatóak a szövegek tartalomelemzésével. László és Vincze (2001) Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének tartalomelemzését elvégezve megállapította, hogy a cselekvésekben olyan egyszerűsített tulajdonságok (például tudás, bölcsesség, erkölcsösség) jelennek meg, amelyek egyrészt elősegítik az azonosulást, másrészt megerősítik a magyar nemzeti identitást. Az irodalomelmélet és a pszichológia határmezsgyéjén helyezkedik el a tranzaktív irodalomtudomány, amely a szövegre úgy tekint, hogy nyilvánvalónak veszi magát az értelmezőt is. A szemléletmód kiindulópontja az, hogy a szöveg önmagában nem értelmezhető, hiszen az értelmező személy aktívan részt vesz a szöveg jelentésének megalkotásában. Az értelmező tranzaktív beszámolókat alkot a szövegről. Olyan szubjektív értelmezések ezek, amelyek nem függetleníthetőek az értelmező pszichés folyamataitól, személyes élettapasztalataitól, hátterétől és identitásától (Holland, 1990). Nemcsak maga a szöveg a narratíva, hanem a befogadói magatartás is narratív rendszerű. Ezt támasztja alá Larsen (1996) kognitív pszichológiai olvasáselmélete is, aki azt vizsgálta, hogy milyen faktorok játszanak közre az olvasmányélmények felidézhetőségében. Vizsgálata során megállapította, hogy az olvasmányélmény a befogadó személyes élményeit és egyéb befogadási élményeit előfeltételezi. Az olvasmány történetének felidézésekor továbbá nemcsak annak tartalma, hanem a befogadás körülményei is előkerülnek az olvasóban. László (1998) az irodalmi szövegek befogadásának kognitív pszichológiai vizsgálata során elgondolkodott azon, hogy a műfaji besorolás vajon az értelmezhetőség gátja vagy segítője-e. A műfajelmélet a műfajokat azonos stilisztikai, retorikai jellemzők alapján definiálja, és ezek az attribútumok adják a szöveg minőségét és egyben értelmezhetőségi lehetőségeit is, melyek erősen függenek az előzetes irodalmi szocializációtól. Műfaji ismeretek birtokában a szövegek értelmezhetősége is zökkenömentesebb (Olson, Duffy & Mack, 1984). Ahogyan az irodalomtudomanyban, ugy a filmtudomanyban is vannak a narräció befogadásával kapcsolatos kutatások. Ám míg az irodalmi mű befogadásának hatását nem lehet a befogadás ideje alatt vagy közvetlenül utána felmérni, mivel az olvasó többnyire részletekben fogadja be az alkotást, addig a filmtudományban erre lehetőség van, mivel a filmidő véges. Vish és Tan (2014) azt vizsgálta, hogy mi van a mozgóképértés hátterében, és megállapította, hogy a kulturális, mentális és fiziológiai folyamatok mellett a műfaji konvenciók is befolyásolják a filmek befogadását. A kísérletben a nézők különbözőképpen értelmezték ugyanazt a tartalmat, ha más formában, más műfaji keretben jelent meg. A műfajok felismerésében az események és a stílus számít a legfontosabb jelzőingernek. Az empirikus filmtudomány a tapasztalati alapon, érzékszervek segítségével történő adatgyűjtéssel és az adatok elemzésével foglalkozik. Érvényesek rá az empirikus
