Seite 95 [95]
94] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
jűek, hanem a felépülés folyamatát mutatják be. A betegségnarratívák befogadá¬
sa közös performatív aktus, mivel a másik ember történetébe való bebocsáttatás,
amelynek etikai és emancipatorikus hatása van (Nemes, 2020).
Kun és munkatärsai (2021) munkafüggôk (n=29) egészségromläsät vizsgältäk,
amihez az adatokat félig strukturált interjúkkal vették fel, és a tartalomelemzéshez
a témaelemzés módszerét alkalmazták (Braun & Clarke, 2006). A kvalitativ vizs¬
gálat érvényességét a kutatócsoport a kutatói triangulációval biztosította. A testi
egészségre és a stresszkezelésre fókuszáló interjúk szövegének a kódolását és az ada¬
tok elemzését is egymástól független kutatók végezték. A validitást erősítette, hogy
a kutatók az eredményeket a szakirodalommal összevetve közölték. A reliabilitást
a kutatócsoport az ismételt adatelemzéssel biztosította. A témaelemzés a tartalom¬
elemzés sajátos, narratív elemekkel áthatott változata, ugyanis már az interjúk átira¬
tánál rögzíti a kutató a benyomásait, és kódoláskor hierarchikus rendszert alakít ki
a témák és az altémák között. Fontos, hogy az egyes témákon belüli elemek logikus
kapcsolatban álljanak egymással, valamint hogy a kutató lényegre törően és hatá¬
sosan meg tudja a segítségével fogalmazni a téma logikus összefüggéseit, amihez
a kevésbé jelentős elemek szelekciójára is szükség van. A temaelemzes vegsö so¬
ron narratív struktúrába ágyazott, kutatási kérdésekre válaszoló beszámoló, amely
esszenciális és nem tartalmaz redundáns elemeket (vö. Kun et al., 2021; Braun &
Clarke, 2006). A módszer számos döntési helyzet elé állította a kutatókat, és ezáltal
folyamatos reflektivitásra ösztönözte őket. Eredményeik nemcsak hogy kimutatták,
hogy van összefüggés a túlzott munkavégzés és az egészségromlás között, hanem
annak kvalitatív aspektusait is feltárták.
2. A NARRATIVUMOK (HATAS)VIZSGALATA
A BOLCSESZETTUDOMANYOKBAN
A különböző médiumokban, eltérő reprezentációs rendszerben megjelenő nar¬
ratívumok primer forrásként történő elemzése egyértelmű az irodalom- és filmtu¬
domány, valamint a művészetelméleti kutatások területén.
Verbális és filmi narrációk elemzésére elsősorban a narratológia megközelítés¬
módjai alkalmasak az irodalom- és a filmtudományban is. A film dramaturgiával
rendelkező előadó-művészeti alkotás, amely nyelvvel kommunikál és mimetikusan
ábrázol. A filmnarráció elemzésekor a kutató megvizsgálja az események elbeszélé¬
sének sorrendjét, valamint hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a cselekmény¬
szálak, milyen fordulatok találhatóak a cselekményben, és azok hogyan illeszkednek
a narratív struktúrába, vagy éppen hogy megtalálhatóak-e műfaji sémák a cselek¬
ményvezetésben. Érdekes lehet megvizsgálni azt is, hogy a film egyes vizuális vagy
auditív elemei mennyire képezik szerves részét a cselekményvilágnak. Elemzési
szempont lehet továbbá, ha a kutató egy történet (fabula) több cselekmény- (azaz
szüzsé-) reprezentációját hasonlítja össze — cross-media történetmesélés esetén az
egyes médiumok reprezentációs sajátosságait figyelembe véve. Az irodalmi és filmes