Oldal 89 [89]
88] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
alkotás során kibontakozó történet és a hozzá kapcsolódó elbeszélésfragmentumok,
majd végül az elbeszélés árnyalatai és rétegei ugyanúgy jelentésteliek, mint a köz¬
ben megismert társadalmi és interperszonális viszonyrendszer. A hermeneutikai
kutatásban tehát a részlet és az egész is fontos, valamint a különböző olvasatok, azaz
értelmezések sokféleségének igazsága is.
A konstruktivista megközelítés nemcsak mint tanítási-tanulási, hanem mint ku¬
tatási paradigma is érvényesnek tekinthető a történetmesélésen alapuló vizsgálatok,
különösen a DST esetén. A történetalkotási folyamat minden egyes lépése egyre
közelebb viszi az alkotót története (re)konstruálásához, a csoportot a csoportnar¬
ratíva kialakulásához, végeredményben az egyéni és csoportos indentitásstruktúrák
létrehozásához. Mindez a folyamatban részt vevő kutató számára számos rejtett in¬
formációt, valamint újabb és újabb jelentésrétegeket tár fel, hiszen az elbeszélések
változnak, ahogyan a modalitások hozzájuk kapcsolódnak: a szóban elmesélt élmé¬
nyekből írott szöveg lesz, amely felolvasva hangzó anyaggá válik, majd a képek hoz¬
zákapcsolásával audiovizuális artefaktumként teljesedik ki a történet. Látható, hogy
a fenomenológiai, hermeneutikai és konstruktivista megközelítés nem választható
szét egymástól, hiszen a konstrukcióban részt vesznek a csoporttagok és a kutató is.
Mindehhez hozzákapcsolható az angolszász oktatási és kutatási kultúra feltö¬
rekvő szemlélete, a transzformatív megközelítés, amely különösen a DST kapcsán
értelmezhető. A transzformatív hatás különböző szinteken figyelhető meg. Hessler
és Lambert (2017) úgy véli, hogy a résztvevők a csoportban feldogozott témájukat
megtanulják másképpen szemlélni és értelmezni azáltal, hogy meghallgatnak má¬
sokat, és kritikusan viszonyulnak saját élettörténeti eseményeikhez. Azonban a DST
transzformatív jellege dialogikusan reflektív, együttműködést és aktív bevonódást
elősegítő módszertanának köszönhetően személyiségformáló és képességfejlesztő
hatást gyakorol a résztvevőkre, a facilitátorokra és a kutatókra is. A digitális tör¬
ténetek ugyanakkor társadalmi átalakulást is elindíthatnak, amennyiben a közös¬
ségi média segítségével nyilvánosságra kerülnek, és virálisan terjednek, valamint
egyetemi szakképzések képzési programjába vagy akár döntéshozók elé kerülnek.
Ebben a részben megvizsgáljuk a digitális narratívumokat és a hozzájuk kap¬
csolódó kutatásmódszertani alapvetéseket. Áttekintjük azokat a kutatástípusokat
a bölcsészet- és társadalomtudományok területén, amelyek az elbeszélésre primer
adatforrásként tekintenek. Ezt követően bemutatjuk a narratív struktúrák hatás¬
rendszerével kapcsolatos vizsgálatokat. A digitális narratív artefaktumon túlmutató,
ám elbeszéléseket létrehozó közösségi részvételi kutatási módszereket is tárgyaljuk.
Végül az elágazásos felépítésű, az interaktor döntésein alapuló videójátékok képes¬
ségfejlesztő hatásvizsgálatait mutatjuk be.