Page 83 [83]
82] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
A DST megjelent az oktatás-nevelés világában is, ahol már nemcsak az önkifeje¬
zés, hanem a tartalomrendszerezés és a képességfejlesztés eszközét is látták benne a
pedagógusok. Frazel (2010) tanároknak készített útmutatójában a folyamat leírását
csupán három szakaszra egyszerűsítette, ami lehetővé teszi a DST különböző peda¬
gógiai kontextusokban történő értelmezését: 1. előkészület; 2. alkotás; 3. bemutatás.
Yang és Wu (2012) 4 fázisra bontja a folyamatot: 1. preprodukció (-— kérdésfeltevés,
a témával kapcsolatos információk felkutatása, írás, szóbeli előadás, storyboard); 2.
produkció (képek összeállítása, hangfelvétel); 3. posztprodukció (vágás, szerkesztés);
4. megosztás. Részben hasonlít ez Ohler (2013) megközelítéséhez, azonban nála az
első szakasz a tervezésé, az alkotást 3 részre bontja (preprodukció, produkció és
posztprodukció), ahol a posztprodukció az effektek és a cím beillesztését jelenti, és
az utolsó szakaszt ő megosztásnak nevezi.
Az ôsszes megkôzelités a StoryCenter folyamatmodelljére megy vissza, amely alap¬
ján a digitális történet olyan elektronikus infokommunikációs eszközök (továbbiak¬
ban: IKT-eszközök) segítségével létrehozott, multimédiás, jellemzően lineáris nar¬
ratíva, melyben a vizuális elemek állóképek, az auditív elem pedig az elbeszélő saját
hangján felmondott szövege. Jellegzetessége a filmszerűség, az egyediség, az érzelmi
reflektáltság és a fókuszált tartalom. Létrehozása az egyéni és a közösségi alkotás spe¬
ciális, hibrid elegye, dinamikusan egyesíti az offline és online tevékenységformäkat.
A StoryCenter meghatározása szerint 7 kulcselem jellemzi az ideális digitális
történetet (1. táblázat).
1. táblázat: A StoryCenter összefoglaló táblázata a digitális történetmesélés
7 kulcseleméről (Lambert, 2002; Robin, 2008; vö. Lanszki, 2017)
amely mindig az elbeszélőé, tehát a narráció szövege E/1¬
1. nézőpont ra:
P ben íródik
a történet feszültséget keltő alapkonfliktussal indul, amelyre
2. drámai felütés, alapötlet , ae . un
a választ a videó végén kapja meg a néző
3. érzelmi töltet ezáltal kapcsolódik össze a történet és a befogadó
a szerző saját hangján mondja fel a történetet, ezzel erősíti
4. a hang ereje annak hitelességét és lehetővé teszi a kontextus megértését
a személyesség varázsán keresztül
5. az aláfestő zene ereje mely kiemelheti a történet egyes elemeit
6. gazdaságosság nyelvi, elbeszélői és képi letisztultság, valamint tömörség
a történethez stilárisan igazodjon a reprezentáció (képek
7. ritmus , a . be
és hang összhangja, tempója)
A digitális történetek legfontosabb jellemzője, hogy mindben felfedezhető a narratív
séma, melynek dramaturgiai kulcselemeit Ohler (2013) az ún. Story Map segítsé¬
gével vizualizálta (7. ábra).