Page 65 [65]
64] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
a mangák) fragmentált, tömörített képregény-elbeszélésének mozgóképes megjele¬
nítése ugyanannak a történetnek teljesen más dramaturgiai reprezentációját nyújtja.
A webtoonkonvenciók ezenkívül azért is relevánsak a transzmédia-történetme¬
sélés szempontjából, mert a platformok támogatják a felhasználók részvételiségét,
ugyanis lehetővé teszik, hogy a felhasználók különböző műfajokban készítsenek
webtoonrészeket, és az influenszerekhez hasonlóan követői táborra tegyenek szert.
A webtoonfelület összeköthető a legnépszerűbb közösségimédia-platformokkal,
amelyek jelzik a követőknek, ha a felhasználó újabb epizódott tett közzé. A legtöbb¬
ször megtekintett webtoon alkotója jelentős összeget kereshet azzal, ha a megfelelő
számú feliratkozó követi munkáját, és a legnagyobb sikerű webtoonokból nagyjá¬
tékfilmek és sorozatok készülnek.
A transzmédia-történetmesélés távol-keleti modelljének vizsgálata számos ta¬
nulsággal szolgálhat a nyugati transzmédia-történetmesélés gyakorlata számára.
Steinberg (2020) a japán manga-anime világból kifejlődő intenzív transzmédia¬
történetmesélés jelenségeit vizsgálva megállapítja, hogy a transzmédia-történet¬
mesélés négy alappillére: 1. a média; 2. a cselekményvilág; 3. a karakterek; és 4. az
összeköttetés, folytonosság a világok között. Mindehhez azonban hozzáadódik a
potenciális befogadók és rajongók közösségének összetartása is, tehát a transzmé¬
dia-törtenetmeseles tovabbi menedzsmentfeladatokat igenyel, amelyek: 5. a közön¬
ség, a rajongók igényeinek figyelembevétele, az interakciók koordinálása; 6. az in¬
terfészek közötti mediálás; 7. a befogadók érdeklődésének valós idejű fenntartása
a cselekményvilág iránt.
A transzmédia-történetmesélés egymással hierarchikus, de mégis komplemen¬
ter kapcsolatban lévő elbeszéléseit és narratív fragmentumait komplex módon le¬
het csak megvizsgálni. Javanshir, Carroll és Millard (2020) összetett taxonómiát
alakított ki, amely jelentős segítséget nyújthat a kutató számára a szerteágazó je¬
lenség vizsgálatában. A transzmédia-történetfolyam elemzésének első lépése, hogy
az egyes narratívumokkal kapcsolatban megvizsgáljuk, hogy a teljes elbeszélésről
van-e szó, vagy annak csak egy részletéről vagy kiegészítéséről. A következő lépés a
befogadó csatorna navigációs útvonalának feltárása: hogyan vezetnek egymáshoz a
kiegészítő elemek (például linkek, közvetlen szóbeli utasítás, reklámok útján). Aztán
megvizsgáljuk, hogy milyen mértékben van szükség az adott csatornán megjelenő
narratívum kibontakoztatásához a felhasználó interaktív részvételére (interaktív a
videójátékban, a menekülőszobában, de passzív a film vagy színdarab nézésekor),
valamint hogy a befogadás szinkron vagy aszinkron idejű-e. Ezen aspektusok alap¬
ján definiálható a transzmédia-történet elmesélésének háromféle alapmódozata.
Az egyik az, amikor egy fikciós történetuniverzumot több csatornán, több teljes
elbeszélésben mutatnak be. Ebben az esetben a csatornák egymástól izoláltan van¬
nak jelen (például: film 1, film 2, játék, könyv, színdarab). A másik módozat a bő¬
röndszerkezet (portmanteau), amikor egyetlen történet elmesélése több csatornán
zajlik, de a mikornarratívumok külön is értelmezhetőek (például: honlap 1, hon¬
lap 2, karakterek a Facebookon, YouTube-videó). A harmadik módozat, amikor az
elbeszéléselemek különböző, egymásból leágazó csatornákon jelennek meg, és a