OCR
60] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban A kiterjesztett transzmediális narratíva tehát megjelenhet sokféle platformon, sokféle reprezentációs formában. A részletesebb általános meghatározásban Jenkins (2009a, 20095) hét alapelve szolgál segítségül (vö. McAdams, 2016), melyek közül a leginkább relevánsakat soroljuk fel. Kiterjesztettség kontra mélyfúrás Az ellentétpár a befogadás két dimenzióját jelenti. A transzmédia-történetmesélésre megoszthatóság és könnyen terjeszthetőség, ezáltal a horizontálisan, több médiumon szereplő tartalmak jellemzőek, míg a nem transzmédia-történetmesélésre a komplex és egyszeri narratíva mélyebb, mélyfúrásszerű kifejtése. Folytonosság kontra sokszorosíthatóság A transzmédia-történetmesélés jellemzője, hogy az anyahajó-elbeszélés cselekményvilága folytatódik. A folytonosság érzése a rajongók igazi jutalma, akik annál hitelesebbnek érzik a cselekményvilágot, minél erősebb megerősítést nyer a kiterjesztés által. A Marvel szuperhősei körül kialakított narratív folytonosság jó példája a legelkötelezettebb rajongók számára nyújtható transzmediális szórakoztatásnak. Azáltal, hogy az egyik elbeszélés egyes karakterei megjelennek egy másik elbeszélésben is, a cselekményvilág kitárul, folytatódik, komplexebbé válik, nem pedig megsokszorozódik. A folytonosság az anyahajó-elbeszélés cselekményuniverzumának a kiterjesztése, míg a sokszorosíthatóság inkább a lezárt elbeszélésű produktumok franchise-típusú transzmédia-reklámtevékenységére érvényes. Szerialitás, sorozatelvűség A transzmédia-történetmesélést Jenkins hiperbolikus sorozatnak tekinti, ugyanis bár szeriális rendszerben jelennek meg a narratív kiterjesztések, de ezek különböző, szétszórt médiarendszerekben találhatóak meg. Performativitás A transzmédia-történetmesélésben a rajongók aktívan hozzájárulnak a cselekményvilág kiterjesztéséhez azáltal, hogy vitatórumokat hoznak létre, mémeket gyártanak, ikonikus jeleneteket remixelnek, cosplayeseményeken vesznek részt. A rajongóknak köszönhetően egy anyahajó-történet végtelen számú transzformációja és kiegészítése megvalósulhat. A jelenséghez mérten komplex definíció segítségével azonosíthatóvá válnak korunk eltérő volumenű transzmédiatörténetmesélés-világai. Az egyik legismertebb fikciós transzmédia-univerzum J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura fantasyregényének filmadaptációja köré épült. Ahogyan a regény, úgy a filmtrilógia is az író korábbi művének, A hobbitnak a folytatása, így az előzménytörténet megfilmesítése adta magát a cselekményvilág kitágításához. A további kiterjesztés videójáték ( MiddleEarth: Shadow of Mordor, 2014) formájában került forgalomba, amelyben a filmek pár mellékszereplőjének a történetét lehet végigjátszani. A videójáték cselekményvilága A hobbit-filmtrilógia és A Gyűrűk Ura-filmtrilógia közötti időben helyezkedik el. A transzmédia-történetmesélést franchise-rendszerű reklámtevékenység is erősí