Oldal 60 [60]
II. Történetmesélés az információs korban ] 59
kor az alaptörténet ugyanúgy vagy minimális módosításokkal jelenik meg másik
médiumon - ilyenek például a Alkonyat-könyvek megfilmesítései. Ezzel szemben
a Bosszúállók már transzmédia-történetmesélésnek tekinthető, mert a film jelen¬
tős eltéréseket mutat az eredeti képregényhez képest, mivel új karakterek és cselek¬
ményszálak is feltűnnek benne, és egyéb médiumokon keresztül is megfigyelhető a
cselekményvilág bővülése (Jin, 2020a).
Egy narratívum különböző platformokon történő megjelenítése tehát egyértel¬
műen kizárható a transzmédia-történetmesélés kategóriájából, hiszen hiába a nar¬
ratív struktúra, ha egy könyv e-book formában és nyomtatva is megjelenik, az olva¬
só akkor is pontosan ugyanazt az írást olvassa. Éppen ezért vitatott kérdés, hogy az
adaptáció tekinthető-e egyáltalán transzmédia-történetmesélésnek. Jenkins (2010)
szerint az adaptáció ugyannak a narratívumnak a más médiumon való megjelení¬
tése és ilyen értelemben tartalomredundancia. Bár tény, hogy az adaptációk nem
egészitik ki a cselekményvilagot újabb szereplőkkel és epizódokkal, és ilyen érte¬
lemben nem minősülnek transzmediális expanziónak, nem szabad azonban elfe¬
lejtenünk, hogy a fabula bár lehet azonos, de az elbeszélői forma, az adott médium
adta reprezentációs adottságok más-más esztétikai élményt nyújthatnak a befoga¬
dóknak. A transzmédia-történetmesélés határait nehéz meghatározni, ugyanis több
platform alkalmazása önmagában nem meríti ki a transzmédia-történetmesélést,
amelynek lényege a központi narratívumban feltáruló cselekményvilág különböző
médiumokon megvalósuló narratív kiterjesztése.
A transzmédia-torténetmesélés — bar nem feltétlenül csak digitális felületeken
érvényesülhet, de - képes arra, hogy a legújabb digitális platformokon és alkalma¬
zásokonis megjelenjen, és a narratív reprezentáció alkalmazkodjon a médium rep¬
rezentációs kifejezési formáihoz. Az új médiumok többsége lehetővé teszi, hogy ne
csak a befogadás és az egyéni értelmezés valósuljon meg, hanem a felhasználó ak¬
tívan részt vegyen a kiterjesztett cselekményvilág alakításában. A több médiumon
keresztüli, történetmesélés során az egyes platformok a felhasználók részvételiségét
is lehetővé teszik, így a befogadó interakcióival, beavatkozásaival megtörheti a fiktív
kereteket, és az elbeszélés átível, kiterjed a résztvevő-befogadó világába is.
A transzmédia-történetmesélés meghatározásában a kiterjesztés kulcsfogalom,
amelyhez újmédia-platform alkalmazása esetén hozzáadódnak a befogadói interak¬
ciókon keresztüli narratív transzformációk is. Az új médiumok kapcsán ugyanakkor
figyelembe kell venni a történetek reprezentációs lehetőségeit is. Az újmédia-felüle¬
teken, különösen a közösségi médiában megjelenő narratív kiterjesztések, igazod¬
va a platformok sajátosságaihoz és a felhasználói szokásokhoz, tömörítettek. Miller
úgy véli, hogy a mindenből csipegető, gyorsan és könnyen hozzáférhető snackkultú¬
ránkban a régi és az új találkozásának eredményeként a digitális felületeken létrejö¬
vő minimális terjedelmű és tömörített elbeszélésű formátumok, narratív szilánkok
a jellemzőek (Miller, 2007; vö. Jin, 2020a). Az információk és a kultúra fogyasztá¬
sának új habitusa ez: az emberek mobileszközön keresztül utazás vagy várakozás
közben, rövid idő alatt fogadják be a töredékes mikronarratívumokat, vagy éppen
reflektálnak azokra. Ilyen tömörített narratív fragmentum például egy film trailere.