Page 50 [50]
II. Történetmesélés az információs korban ] 49
állampolgárokhoz: bemutatják, hogyan hangolják össze a magánéletet a politikával,
a társadalmi normák és nemi sztereotípiák szerint reprezentálják mindennapjaikat,
sőt, a bejegyzések olykor humoros elemeket is tartalmaznak. Az állampolgárok
meggyőzésének hatásos eszköze ez, akik úgy érzik, hogy a politikus közülük való.
A közösségi médián keresztüli kommunikáció lehetővé teszi ugyanakkor, hogy az
állampolgárok reakciógombokkal vagy hozzászólással kifejezzék véleményüket.
A részvételiség ésa kommunikáció azonban csak illúzió. Ugyan a politikusok kö¬
zösségi médiában megjelenő üzenetei a közvetlen, személyes diskurzus látszatát
keltik, azonban ezek az üzenetek az infotainment részét képezik és céljuk a figyelem
felkeltése, valamint az elköteleződés elérése (Hernández-Santaolalla, 2020). Ezt a
jelenséget Nieland (2008) politainmentnek nevezi. A politikusok másik narratív
stratégiája - különösen kampányidőszakban -, hogy az aktuálisan népszerű HBO¬
vagy Netflix-sorozatok cselekményvilagat, mémjeit, fordulatait a politainment része¬
ként intertextualitasként beépitik kommunikacidjukba. A spanyol politikai partok
külünösen a Irónok harca sorozatra tettek képi és audiovizuális mémutalásokat
(Bellido-Pérez & Donstrup, 2020).
Ezek a tartalmak stiritett narrativaval birnak, ugyanakkor apropot teremtenek
a személyközi kapcsolatfelvételre, a közös élményvilág megvitatására is. A közös¬
ségi média lehetővé teszi, hogy tartalmak előállítói és azok befogadói elérhetőek
legyenek egymás számára és közvetlenül kommunikáljanak egymással, kielégítve
szociális összekapcsolódási igényüket is. A mikronarratívumok ezáltal a média kö¬
zös rítusába is bevonják a résztvevőket. Ezek a bejegyzések ugyanis nem csupán azt
kommunikálják, hogy a politikus lángost evett vagy disznót vágott, hanem ezek az
információk tágabb szimbolikus összefüggésben jelennek meg. Erre a fajta kom¬
munikációra értelmezhető Császi (2002) elmélete, aki a média rítusait durkheimi
fogalomrendszerben értelmezve úgy vélte, hogy a média a fizikai tér és idő törté¬
néseit a rítusok szimbolikus terébe és idejébe helyezi, így adva kulturális jelentést
társadalmi jelenségeknek. A populáris média - és ezáltal a közösségi média hib¬
rid világa is - lehetővé teszi, hogy egy közösség hiedelmei, normái ilyen formában
nyilvánossá váljanak. A közösségi média történetmesélésében megjelenő társa¬
dalmi rítusok közvetlen kapcsolódásra és közös moralizálásra adnak lehetőséget.
A mikronarratívumok adott értékrendhez való érzelmi viszonyulást, azonosu¬
lást, esetleg tagadást váltanak ki a felhasználókból, identitásfenntartó és -formáló
erejűek. A politikai szereplők közösségimédia-kommunikációja olyan, mint egy
meghosszabbított interaktív választási kampány. A mikronarratívumokban olyan
elbeszélésszerkezetek jelennek meg, amelyek a morális rend visszaállítására, a hős¬
höz kapcsolható cselekedetek megjelenítésére épülnek. A politikai közösségimé¬
dia-kommunikációban negatív rítusok is megidéződnek, az ellenféllel kapcsolatos
botrányesemények szinte azonnali publicitást kapnak. A képviselt értékrendhez
viszonyított deviancia bemutatásának a célja a felhasználók elhatárolódásának ki¬
váltása. Az azonosulást vagy elhatárolódást a felhasználó reakciógombokkal, meg¬
jegyzésekkel vagy a tartalmak továbbosztásával, ezáltal saját ismeretségi körében
való népszerűsítésével is kifejezheti. Ezekre az egyéni megosztásokra aztán újabb