OCR
II. Történetmesélés az információs korban | 45 ményez a 21. század narratívumaiban. Az okoseszköz segítségével tájékozódó és szórakozó emberek információkkal nagy mennyiségben, korlátlanul találkoznak, ezért a hatékony üzenetátadás tömörített formában valósul meg napjainkban. Az új évezredben már nem befogadókról, tehát közönségről, nézőről, hallgatóról vagy olvasóról beszélünk, hanem a narratívum alakításába interaktív módon bekapcsolódó felhasználóról. Hogyan hatott a digitalizációnak köszönhető számos technológiai innováció az emberiség történetmesélési szokásaira? Alexander (2011) és Handler Miller (2004/2020) a digitális eszközökkel létrehozott elbeszélések fogalmát tágan értelmezi, és ebbe a fogalmi körbe sorolja a hipertextek mellett a transzmédia-szövegeket és a számítógépes játékokat is. Alexander (2011, p. 40) digital storytelling 2.0-nak nevez a web 2.0 világában előforduló minden olyan multimédia-jelenséget, amely a történetmesélés, a gaming és a közösségi média metszéspontjában található. A 21. század történetmesélésére jellemző a befogadók interaktivitása, a keresztmediális megjelenés és az elágazásos, moduláris felépítésű elbeszélési formák alkalmazása. Az alábbiakban a 20. századi multimédiás történetmesélés 21. századi formáit, valamint a 21. század újmédia-narratívumait vizsgáljuk meg. A 3-6. fejezetben részletesen tárgyaljuk azokat az ezredforduló táján kialakult történetmesélési konvenciókat, amelyeknek bár számos közös vonása van, mégis eltérő alkalmazási és módszertani háttérrel rendelkeznek. | 1. À KÔZOSSÉGI MÉDIA ES A VIDEOMEGOSZTOK TORTENETMESELESE A web 2.0 első interaktív történetmesélő platformjai a blogok, amelyek naplóformátumú bejegyzéseket tartalmaznak. A kollaboratív szerzőiség új fajtája valósul meg a bloggerközösségek tartalomlétrehozásában. Egyrészt közös hozzáféréssel több szerző is publikálhat ugyanazon a tematikus blogon, másrészt lehetővé válik, hogy az olvasók és más szerzők is reagáljanak egymás bejegyzéseire. A blogok világában jött létre az akommunikációs és publikációs konvenció, mely aztán a közösségi médiumok és a tartalommegosztó platformok világában is érvényesül. A történetet a web 2.0-ás fordulat óta már nem egy kizárólagos szerző meséli és nem is egy szerkesztőség kapuőrei szűrik és moderálják. A tartalommegosztó portálon vagy közösségimédia-felületen közzétett bejegyzés szövege, képi vagy audiovizuális elbeszélése és a hozzáfűzött szöveges, emotikonos-gifes megjegyzések (köznapibb elnevezésben kommentek) összessége alkotja a narratívumot, amelyet a felhasználó további megjegyzés hozzáfűzésével alakíthat. Megjelent tehát a 21. század végtelenített, lezárás nélküli elbeszélési formája, mivel egy web 2.0-ás elbeszélés tartalma további, időben és mennyiségben nem korlátozható megjegyzések hozzáadásával állandóan frissülhet, módosulhat. A lezáratlanság mellett másik két kérdés is felvetődik. Az egyik, hogy a felhasználó mi alapján rekonstruálja ugyanannak a történetnek a végtelen számú és hosszúságú online elbeszéléséből magát a