OCR
44] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban jegyzés. A közösségimédia-felületeken, valamint a tartalommegosztó portálokon formai sablonok és szűrők segítik a felhasználókat az amatőr tartalomelőállításban. Emellett könnyen hozzáférhetőek azok a külső alkalmazások is, amelyeknek segítségével okostelefonnal egyszerűen előállítható képi és multimédiás elbeszélés is. Mindennek köszönhetően a közösségi médiumokon másodpercenként tömeges mennyiségben jelennek meg multimédia-tartalmak. A web 2.0 tele van történetekkel, amelyeknek elérhetősége korlátlan és megosztásuknak sincs akadálya. Az állandóan online lévő, információáradatban létező, ezért csak rövid tartalmak befogadására képes felhasználók igényeinek megfelelően megjelentek a mikronarratívumok. A közösségi média tartalomfolyamät ezek a kis terjedelmű, könnyen elkészíthető, megosztható és befogadható tartalmak uralják. A Twitter maximum 280 leütésig terjedő szövegeitől az Instagram képekkel és hashtagekkel kategorizáló történetmesélésén át a gifekig terjed a skála. A gif az állókép és videó között elhelyezkedő mikronarratívum, amely minimális kiterjedésével, instant módon fejez ki hangulatot, szórakoztat. A közösségi média új, mikronarratívumokkal megvalósuló történetmesélésében a képek, a mémek, valamint a mikroszövegek és -videók dominálnak, amelyek szemben állnak a nagyobb terjedelmű, hagyományos írott tartalmak közlésére alkalmas blogok, hírportálok, podcastek világával. A közösségi médiában a 2010-es évektől terjednek azok a felületek, amelyek elsősorban a videó- és képmegosztás sorozatelvűségére épülnek és átjárhatóságot biztosítanak egymás között. A videómegosztó felületeken és a közösségi médiában tömeges követőkre szert tevő tartalomelőállítók, a hivatásos influenszerek nézeteikkel, külső megjelenésükkel hatást gyakorolnak követőikre. Ezek a mikrotartalom-előállítók bizonyos termékek reklámozásával célzottan befolyásolják a követői csoportot, így a reklámtevékenységükért kapott szponzorációjuk a követőik számától függ. Az internet alkalmazásainak és platformjainak amatőr felhasználói azonban nemcsak egyéni tartalomelőállítók, a web 2.0-ás platformok lehetővé teszik a kooperatív történetmondást is, amelynek legkézenfekvőbb példája az internet legnagyobb, közösen szerkeszthető enciklopédiája, a Wikipedia, valamint a közös képi és multimédia-narratívum létrehozására alkalmas alkalmazások (például a Google alkalmazásai). Alexander (2011) a web 2.0 kooperatív történetmesélésére a képmegosztó oldalakat is alkalmasnak találja, és példaként megnevezi a Flickr Tell a story in 5 frames (Visual story telling) elnevezésű projektjét, amelyben a felhasználók öt kép segítségével meséltek el egy egész történetet szavak nélkül." Összefoglalóan elmondhatjuk tehát, hogy a 21. század első évtizedeinek digitális narratívaalkotását meghatározza a médiakonvergencia, a hipertextualitás, a tömörítettség, az interaktivitás és a részvételiség. A hagyományos és az új médiumok kifejezésformái együttes hatást gyakorolnak a digitalizáció segítségével nyilvánosságra hozott történetekre, hiszen ahány médium, annyiféle lehet az üzenet. Ugyanakkor az interneten megszokott hipertextuális tartalomkapcsolódás megtöri a lineáris történetmesélés konvencióit, és elágazásos, hálózati struktúrákat ereda https://www.flickr.com/groups/visualstory/