Page 41 [41]
40] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
A kommunikációhoz szükséges informatikai eszközök egyre szélesebb körben
elérhetővé váltak a társadalomban, és az okostelefonok elterjedésével a hálóza¬
ti kommunikáció természetessé vált a 2000-es évek első évtizedében. A web 2.0¬
ás fordulattal olyan platformok (blogok, a közössegi média és a tartalommegosz¬
tó portálok) váltak elérhetővé egyszerű informatikai eszközökkel, amelyek bárki
számára lehetővé tették az önkifejezést. Az interneten a hétköznapi emberek nem
elsősorban adatbázisokat osztottak meg egymással, hanem olyan képi és verbális
narrativumokban kezdtek el kommunikálni egymással, amelyekben az új média
hiperlinkes, indexelő jellege is megjelent.
A hálózatban történő kommunikáció a történetmesélés számára új nyelvet, Szécsi
(2016) megfogalmazásában képi és fogalmi kategóriák együttes használatán alapu¬
ló, metaforikus , láttató" nyelvet hozott létre. Ezek a narratívumok az emberi elme
kulturális termékei, melyek az interneten külső emlékezeti technológiák segítségé¬
vel tárolhatóak és terjeszthetőek. A donaldi terminológia alapján a hálózati kom¬
munikáció narratívumainak elkészítése és értelmezése során aktivizálódik ahumán
kognitív architektúra minden rétege. Megtalálhatóak benne nyelvi narratívába sű¬
rített információk, melyek vizuális, mimetikus reprezentációs síkkal egészülnek ki.
A 21. századi médiahasználat és a hétköznapi történetmesélés vizsgálata során
nem mehetünk el szó nélkül a médiakonvergencia jelensége mellett. A kifejezés utal
egyrészt a különböző technológiák és eszközök együttes használatára a személykö¬
zi kommunikációban és a tartalomszolgáltatásban. A médiakonvergencia fogalma
másrészt jelöli a digitalizáció és az internet elterjedésének következtében kialakult
új helyzetet is, hogy az emberiség történetének minden eddigi médiuma és az új
médiumok is egymás mellett és egymással összekapcsolódva léteznek. A digitali¬
zált adatbázisok és könyvek mellett hozzáférhetőek az újságírók által szerkesztett
elbeszélések a print és online sajtótermékekben, a rádióban és a televízióban egy¬
aránt, amelyek mellett megjelentek a hétköznapi emberek által készített web 2.0¬
ás tartalmak is. Csigó (2009) szerint a konvergens televíziózás azt jelenti, hogy
szinergikusan integrálódik a televíziós tartalomszolgáltatás a webes közösségek¬
kel, ahol a hagyományos televíziózás szerkesztett tartalmai összekapcsolódnak az
online környezet tartalombőségével és a felhasználók aktív magatartásával. A tele¬
víziózásban is megjelent az időben eltolt médiafogyasztás (time shifting) a rögzít¬
hető televíziós tartalmakkal, és a multitasking, a párhuzamos és szimultán média¬
fogyasztás (tv és internet). Új jelenség ugyanakkor a tartalmak fragmentálásának,
feldarabolásának, tehát a moduláris felépítésnek a terjedése is (például sorozatok).
A web 2.0 amatőr tartalomelőállítóinak professzonalizálása is megfigyelhető, ilyen
például a hobbiszakács blogger önálló tv-s tőzőműsorban való megjelenése vagy a
blogok és vlogok jelenléte az online hírportálon (Csigó, 2009).
Az új évezred első két évtizede a médiakonvergencia kiteljesedésének a korsza¬
ka. A mobil eszközök és a web 2.0 kultúra elterjedése a 2010-es évekre azt eredmé¬
nyezte, hogy a médiakonvergencia már nemcsak a különböző médiumok egymás