Page 37 [37]
36] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
typographicus azon tudása, hogy nyomtatott forrásokat hozzon létre és fogadjon
be, mely kiegészül napjainkban a homo interneticus virtuális környezetben muta¬
tott interakcióival.
A narratívaelőállítás monopóliuma a 20. század második felétől kikerült a sajtó,
a tömegkommunikáció ernyője alól. Először a családi fotózás, majd a "80-as évek¬
től a VHS-technológia elterjedésével, a családi videók készítésével a hétköznapi fel¬
használó is képes narrációt létrehozni. Ez a tendencia tovább erősödött a digitális
eszközök és az okostelefonok hétköznapi használatával az ezredfordulótól.
Az internet megjelenésével és elterjedésével a személyközi és atömegkommuni¬
káció is megváltozott. A web 1.0 idején a 90-es évektől az ezredfordulóig akommu¬
nikációs mintázatok a 20. század második felében elterjedt módon reprodukálódtak.
A hírportálok az írott sajtó napilapstruktúráját követték, a chatszobák, a telefonálás
és az SMS-küldés párbeszédes jellegét szimulálták, míg az e-mail-fiókok létrehozá¬
sa lehetővé tette a privát elektronikus levélküldést, amely sebességében megelőzte
a táviratot, azonban narratív struktúrája a konvencionális postai levélre hasonlí¬
tott. A 2000-es évek elején azonban óriási változás következett be az internet vilá¬
gában: a web 2.0-ás fordulat. Olyan webhelyek jöttek létre, amelyek lehetővé tették
a befogadó nyilvános online interakcióit is. A blogokon naplószerű bejegyzéseket
publikálhatott bármelyik felhasználó, amelyekre olvasóik hozzáfűzésekkel reagál¬
hattak. Megjelentek a tartalommegosztó portálok is, amelyeken a felhasználók sa¬
ját videóikat, prezentációikat, képeiket tehették nyilvánossá. A harmadik jelentős
változás, hogy létrejöttek a kettős természetű, egyszerre integratív és individualista
közösségimédia-felületek. Az új platformok funkciói integrálják a 20. század összes
infokommunikációs technológiai (IKT) eszközének funkcióit, és lehetővé teszik
a személyközi beszélgetésre szolgáló chatelést, hang- vagy videóhívást, a verbális,
képi vagy audiovizuális tartalmak fogyasztását, megosztását és a tartalmakra való
reakcióadást. A szóbeliség és az írásbeliség konvergenciája, a hagyományos és új
médiaeszközök együttes hétköznapi alkalmazása Szécsi (2016) szerint a harmadik
szóbeliséget teremti meg, amely a másodlagos szóbeliséghez tartozó médiumok,
tehát a rádió, a televízió és a telefon hármas interfészét egyesíti és egészíti ki új le¬
hetőségekkel. Ez a hálózati társadalom új nyelve. , A verbális kommunikáció képi
dimenzióval való kiegészítése a nyelvi kreativitás új eszközeivel járul hozzá a minden¬
napi információcsere hatékonyabbá tételéhez. (Szécsi, 2016, p. 84-85)
A web 2.0 ugyanakkor individualista fordulatot is jelent. A technológia még
mindig lehetővé teszi a tönegkommunikációs tartalmak közvetítését, de ezzel
párhuzamosan személyes narratívák is nyilvánosságra kerülhetnek. A privát tarta¬
lommegosztással megszűnt a szerkesztőségek és a szakmai elit által gyakorolt pro¬
fesszionális tartalomszelekció, amely egyfelől kedvezett az egyéni szólásszabadság
gyakorlásának, másfelől azonban az óriási adatszmog megnehezíti a minőségi és
hiteles információkhoz való hozzáférést. Az okostelefonok lehetővé teszik a kor¬
látlan személyközi kommunikációt, valamint a tartalmakhoz való hozzáférést és
megosztást. A közösségi média világában egyre több, kizárólag kép és videó meg¬
osztására alkalmas felület jelenik meg, amelyeken a felhasználók ontják napi törté¬