Oldal 36 [36]
I. A történetmesélés interdiszciplináris megközelítése ] 35
3.2. A médium maga az üzenet
A médiumelméletek sorából ki kell emelni a médianarratológiát mint aldiszciplínát,
amely a médiában megjelenő narratívumra elbeszélésként tekint, de elemzését nem
függetleníti a médiaelméletek megközelítéseitől, felvetéseitől. A leginkább McLuhan
(1962) hatása érezhető, akinek hires tételmondata (,,A médium maga az üzenet.)
utal arra a jelenségre, hogy a közvetítő médium technológiája és kommunikációs
konvenciói meghatározzák a narratívum tartalmát és üzenetét, másrészt arra is,
hogy a tartalom és maga a médium is minden esetben társadalmi-kulturális dialó¬
gusok alakítója. Más üzenete van egy elbeszélésnek képregény, rádiójáték, sorozat,
blogbejegyzés és mozifilm formájában. Mivel maga a médium és a médiaelbeszélés
nem függetleníthető egymástól, meg kell vizsgálni a médium kommunikációs kli¬
séit, az adott társadalomban elfoglalt szerepét, célcsoportját.
A technikai médiumok közvetítő funkcióval bírnak, a könyvnyomtatás óta min¬
den külső eszközön közölt narratívum interfészen keresztüli kommunikáció. Mi¬
vel a médiumok az információáramlás, így az elbeszélések átadásának eszközei is,
felmerül a kérdés, hogy az interfész mennyiben befolyásolja a tartalmat. Valóban
hatással vannak a változó információközvetítő eszközök az emberi kultúrára és in¬
formációátadásra, ahogy McLuhan állította?
A kommunikációelmélet szempontjából az egyik legalapvetőbb kérdés, hogy
a narratívaalapú tudástranszfer szóbeli vagy írásbeli determinációval bírt-e az egyes
korszakokban. A kultúr- és technikatörténeti megközelítésű elméletekben megfi¬
gyelhető az a kronológiai ív, amely a szóbeliségtől az írásbeliségig vezet, majd az
elektronikus médiumok audiovizuális kultúrájával zárul. Ez utóbbi Ong (2010) sze¬
rint újfajta, másodlagos szóbeliséget jelent az írásbeliség előtti, elsődleges szóbe¬
liséghez képest. A másodlagos szóbeliség komplex jelenséggé nőtte ki magát a 20.
század végére, ugyanis a nyomtatott periodikák, a könyvek, az enciklopédiák nyúj¬
totta írásbeliség és a tellekommunikációs eszközökön, telefonon, rádión, televízión
keresztüli szóbeliség már egymás mellett és egymásba fonódva léteztek, együtte¬
sen formálták a közvéleményt, és az általuk közvetített információk voltak a szó¬
beli interakciók témái is.
Komenczi (2014) és Goldhaber (2004) az emberi képességek és közlésformák
időről időre egymásra épülő jellegét hangsúlyozza, és az egyes korszakok techno¬
lógiai vívmányaihoz és kultúrájához kapcsolódó mentális folyamatok permanens
gazdagodásáról ír. Komenczi az ember kulturális korszakaihoz köthető összetett
interfészrendszert mutat be a donaldi logikát követve: a szóbeliség korszakában
a környezet észlelésére szolgáló kognitív funkciókra ráépült az elméleti kultúrában
egyfajta másodlagos interfész, a könyvlap, melyet követett a harmadlagos inter¬
fész, majd az információs társadalom emblematikus felülete, a - müveletvégzésre
is képes - képernyő. Goldhaber szerint is befolyásolja a kor jellemző médiuma az
ember gondolkodását, az új technológia új képességek megjelenéséhez is vezethet
az emberi evolúcióban, szerinte a homo oralis verbális képességeire ráépül a homo