Oldal 35 [35]
34] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
nem váratott magára sokat az első sorozat sem (A Tenkes kapitánya, 1963-1964).
A filmre jellemző filmnyelvi, narrációs technikák és műfajok megfigyelhetőek a
sorozatokban is. A serial sorozatokban az epizódok cselekménye egymásra épül.
Az akár több évadon keresztül bonyolódó cselekmény, annak összes cselekmény¬
szálával, a rádiójátékok és a 19. századi újságokban közölt folytatásos regények ha¬
gyomanyat viszi tovabb. A szerialikus sorozatrészekben az események a szereplők
viszonyrendszerere gyakorolt hatásuk miatt érdekesek. Egy-egy epizód ugyan¬
olyan alapszerkezet szerint épül fel: 3-4 cselekményszálat beszél el, és a részeket
cliffhangerrel, azaz nyitott kérdéssel köti össze. A nézőket a folyamatosan alakuló
cselekmény bilincseli a képernyőhöz. Ezzel szemben a seriesek epizódjai lezártak,
minden egyes rész visszaviszi a szereplőket az egyensúlyi helyzetbe. Az epizódok
önálló elbeszélésegységet alkotnak - csak a főszereplőgárda, a műfaj és a tematikus
alapelemek azonosak. Az ilyen sorozatok részenként csak egy vagy kettő cselek¬
ményszálat bonyolítanak. Sorozatelbeszélések esetén műfaji és célcsoportonkénti
fragmentációról is beszélhetünk csakúgy, mint a hollywoodi filmek esetén. Eltérés
viszont a mozifilmek narratív struktúrájától, hogy az expozíciós rész rövid vagy
hiányzik az epizódok elejéről, illetve a szereplők és a cselekmény szintjén többször
tűnik fel ismétlődő (emlékeztető) elem (Mittel, 2006).
Az ezredfordulón megjelentek az audiovizuális tartalomszolgáltatási piacon
a mozifilmeket és az évtizedekig bulváros témájú, kliséktől hemzsegő sorozatok
helyett komplexebb narratívájú high concept sorozatokat gyártó és forgalmazó szol¬
gáltatók. Mindez válasz volt a már a "80-as években elkezdődött folyamatra, ami¬
kor a televíziós narratívumok befogadását, idejét és tartalmát a nézők egyre inkább
kontrollálni tudták. A VHS-, majd DVD-technológia, a tematikus kábeltelevíziók
megjelenésétől és térhódításától kezdődően lehetővé vált az adásidő-független te¬
levíziózás. A kultikus filmeket és sorozatokat a rajongók korlátlanul, bármilyen
időpontban megnézhették, és egyszerre több epizódot is megtekinthettek. A csa¬
tornák és műsoraik nézettsége csökkent, ezzel párhuzamosan a nézők komplexebb
narratívájú sorozatokra vágytak (Mittel, 2006). A nézők nem szeretik, ha az elbe¬
szélések befogadäsäban reklámok zavarják meg őket. A minőségi történetmesé¬
lést és a zavatalanságot az európai televíziózásban a közszolgálatiság jelentette, az
amerikai rendszerben pedig az előfizetett filmcsatornák. Az ezredfordulótól glo¬
bálisan hozzáférhetőek azok az amerikai tartalomszolgáltatók (elsőként az HBO,
majd később a Netflix), amelyek lehetővé teszik a korlátlan és zavartalan befoga¬
dást. Ezek a szolgáltatók a nézők leküzdhetetlen türelmetlenségének és történet¬
éhségének köszönhetik sikerüket, és ezáltal gazdasági profitjukat. A high concept
sorozatokra jellemző, hogy az alapcselekmény bonyolódik epizódról epizódra, de
az egyes részek önálló cselekményvilággal is bírnak. A sorozatok saját narratív 10¬
gikájuk szerint építik fel epizódjaikat, ám Mittel (2006) megjegyzi, hogy úgyneve¬
zett narratív látványosságokkal eltérhetnek ettől egyes epizódok cselekmény- vagy
időkezelésében, hogy a sorozatfelépítés logikáját követő néző figyelmét és hosszú
távú elköteleződését is fenn tudják tartani.