Seite 31 [31]
30] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
ténetet rekonstruálni, hogy már van előzetes sémakészlete a vásznon látott elbe¬
szélés tér-idő dimenziójáról, műfaji, stiláris jelrendszeréről. Ezeknek a segítségével
tudja megalkotni a néző a filmelbeszélés világát (diegetikus tér). A narratív struk¬
túra olyan szabályrendszer, amely egésszé szervezi a történet összes szereplőjét és
eseményét, az események tér-időbeli és oksági elrendezését segíti.
„A »narrativ sema« a tudás olyan szerveződése, mellyel a befogadó előzetesen rendel¬
kezik, és amely döntő szerepet játszik a narratív mintázatok felismerésében, elrende¬
zésében és emlékezetben tartásában. A narratív séma a következő összetevőkből áll:
1. a helyszín és a szereplők bevezetése (kivonat vagy prológus); 2. a tényállás magya¬
rázata (orientáció, expozíció); 3. kezdeti esemény; 4. a főszereplő érzelmi megnyilat¬
kozása vagy céljának megállapítása; 5. bonyodalmak; 6. megoldás; 7. reakciók a meg¬
oldasra (epilögus).” (Füzi, 2006, p. 10)
Branigan (2013) narratolögiai megközelítésében azt vallotta, hogy a történet a
narráció jelzésrendszerén keresztül jut el a befogadóig, aki addig nem tudja a tör¬
ténetet rekonstruálni, amíg a film kétdimenziós jelzésrendszerének a konvencióit
el nem sajátítja.
Grodal (1997) úgy vélte, hogy a narráció érzelmi hatását nagyban befolyásolja
az is, hogy a befogadó milyen műfaji elvárással közelít a filmhez. Példaként olyan
jelenetet említ, amelyben a hős csapdába esik - ennek a jelenetnek a hatása sírás,
ha a néző a melodráma felől értelmezi, nevetés, ha a vígjáték felől, és borzongás,
ha a horror felől.
A néző akkor érti a filmnarrációt, ha a film cselekményének eseményeit attól
függetlenül tudja történetként értelmezni, hogy azok milyen sorrendben követ¬
ték egymást az elbeszélésben, valamint megérti, hogy a filmen a cselekménybo¬
nyolítás több szálon bontakozhat ki. A filmi elbeszélés struktúrájának elemzése¬
kor ugyanakkor figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a filmnarráció általános
szabályai nem érvényesek az egész audiovizuális univerzumra, mivel a klasszikus
elbeszélőformák a 20. század második felétől kiegészültek alternatív formákkal is,
ami egyrészt visszavezethető a tudatos rendezői döntésekre is, ugyanis -— különö¬
sen a posztmodernitásban - a rendezők szándékosan térnek el a klasszikus film¬
elbeszélés szabályszerűségeitől. A másik ok az, hogy számos új narrációközvetítő
közeg jelent meg, és a médium (mozi, televízió, számítógép) változtathat az elbe¬
szélés sajátosságain (Kovács, 2002).
3. KOMMUNIKÁCIÓ- ÉS MÉDIUMELMÉLET
A történetmesélés médiumainak száma folyamatosan bővül, azonban Donald kultu¬
rális evolúciós elméletéből kiindulva a médiumok nem kizárják, hanem kiegészítik
egymást. Történeti perspektívában a médiumok használata és társadalmi hatása
alapján három korszak különíthető el.