Oldal 28 [28]
I. A történetmesélés interdiszciplináris megközelítése ][ 27
a műfajokat a természet ciklikusságának rendszerébe illeszti, és megállapítja, hogy
eszerint csak négyféle műfaj, ahogyan ő nevezi mythoi létezik. Az arisztotelészi két
alapműfaj mellett a románcot és az iróniát nevezi meg. Frye felosztásában a komé¬
dia olyan elbeszéléstípus, amelyik a tavasz, a hajnal archetípusának feleltethető meg:
a hősök megküzdenek a külvilág akadályaival, végül győzelmeskednek. A románc
a nyár és a delelő nap beteljesültségét és erejét reprezentálja. Az ősz, a napnyugta,
a halál archetípusa a tragédiában ölt testet. A tél, a sötétség pedig az iróniában je¬
lenik meg, ez a románc paródiája.
A posztmodern korban a művek műfaji besorolása irrelevánssá válik (Imre, 1996).
A recepcióesztétika felfogása szerint a műfaj nem eredendő, külső szabályrendszer,
hanem együtt íródik a műalkotással. Az adott mű befogadóinak elvárásai között
szerepelnek a műfaji konvenciók is, azonban az irodalmi mű minőségének meg¬
ítélése nem függhet a műfajfejlődésben elfoglalt helyétől, csakis a hatástól, végső
soron a befogadástól. A mű esztétikai értékét az határozza meg, mennyiben képes
változtatni a befogadó elváráshorizontján (Jaut, 1999).
2.5. Kánonelmélet
A történetmesélés aktusára nem lehet a társadalmi-kulturális dimenzió figyelem¬
bevétele nélkül tekinteni, és magára az elbeszélésre sem. Az, hogy az egyes korsza¬
kokban mi számít érvényes, tehát értelmezhető, közkedvelt elbeszélői formának,
és mi marad ezekből fenn az utókor számára, társadalmi megítélés és kulturális
szelekció kérdése.
Az angolszász és skandináv területeken fogalmazódott meg a 20. század végén
a kánonelmélet, amely azt vizsgálta, hogy mi az adott kor elváráshorizontja a mű¬
alkotásokkal kapcsolatban - így az irodalmi, filmes, mozgásos narratívumokkal
kapcsolatban is. A kánonelmélet elsődleges fókuszpontja, hogy megvizsgálja, mely
alkotások, milyen paradigmák és milyen értelmezésmódok válnak egy-egy nem¬
zet kulturális identitásának, a nemzeti kánonnak a részévé, valamint hogy hogyan,
milyen értékrend mentén végzi a szakértői elit egy-egy alkotás hitelesítését és vé¬
gül kanonizálását, a szó eredeti jelentése alapján , szentesítését. A kánon tehát le¬
het ideológiai hatalmi eszköz is. Nem véletlen tehát, hogy a kánonképződés az iro¬
dalomelméletben nemcsak a recepciókutatás, hanem a társadalmi viszonyokat is
figyelembe vevő diskurzuselmélet és konstruktivizmus számára is kiemelt problé¬
makör (Kulcsár-Szabó, 1996).
2.6. Filmelmélet
A mozgóképi elbeszélések közkeletű megkülönböztetése a tartalom fikciós vagy doku¬
mentatív jellege alapján történik. Azonban az általános vélekedéssel szemben a fikciós,