Oldal 17 [17]
16] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
zülnek. Ezek az elbeszélések a csoport identitásának fenntartásában és a kulturális
emlékezet megőrzésében játszanak fontos szerepet (Assmann, 1999). Ilyen történe¬
tek lehetnek az egy családon belül terjedő rokonsági anekdoták, visszaemlékezések,
de ilyenek a nemzeti mondák vagy a történészek által külső források segítségével
interpretált vagy akár egyéni tanúságtétel elbeszélések (oral history) is. A történe¬
tekkel való azonosulás erősíti a csoportidentitást, erősíti a csoportban fontos tulaj¬
donságokat, és létrehozza az emlékezőközösséget.
Az emberi világok mindegyikében van egy domináns világkép, amely meghatá¬
rozza az értelemadás mikéntjét. Ebbe a rendszerbe illeszkedik számtalan közös és
egyéni történet. Ezekben az elbeszélésekben felfedezhetőek ismétlődések, azonban
mindnek van egy fix pontja, amelyet Heller (2015) Assmann nyomán kulturális em¬
lékezetnek nevez. A megosztott egyéni történetek ugyanabba a közös narratívába,
domináns világértelmezésbe illeszkednek. A kulturális emlékezet számos történe¬
tével további hatást gyakorol az egyénekre, akiknek lehetőségük van a csoportban
uralkodó elbeszélések hőseivel azonosulni. A szubjektív élmény, ezáltal az egyéni
narratívum nem lehet teljesen egyéni, mert abban is ismétlődik az adott kultúra
központi narratívája. A kör tehát bezárul, ahogy Heller fogalmaz: , Szent Ágoston
nem élhette volna át azt, mint amit Énje átélt háromszáz évvel korábban, vagy ha
Indiában születik. [...] Egyetlen önéletrajz Énjét sem lehet egy másik világba, má¬
sik közösségbe, másik korba sáthelyeznix, mint amelyben írói éltek. (2015, p. 138)
A kulturális emlékezet őstörténetei és a hozzájuk kötődő rituálék lehetővé teszik,
hogy akiről megemlékeznek és a most emlékezők közössége, tehát a múlt és a jelen
találkozzon. Heller példaként az egyiptomi kivonulás történetét (a zsidó pészahhoz
kötődően) és annak felelevenítését, valamint Jézus keresztre feszítésének történetét
(a keresztény húsvéthoz kötődően) említi erre példaként. A Tóra és a Biblia is egy¬
egy közösség, a zsidóság és a kereszténység identitásának manifesztációja. Heller
különválasztja a vallás- és a nemzetformáló kulturális narratívákat, ugyanis a nem¬
zetformáló narratíva esetében a hitelességet erősíti, ha az esemény időben köze¬
lebb van a jelenhez, és egyfajta kollektív élményhez köthető (például Nagy Imre
temetése) - ez esetben nem a kulturális, hanem a kollektív emlékezeté a főszerep.
1.3. Evolúciós és kulturális pszichológia
Az evolúciós és kulturális pszichológia értelmezésében az elbeszélés megjelenése
fontos állomás volt az emberré válás folyamatában. A nyelv általi történetmesélés
fontos szociális aktus, a kultúra átadásának és fenntartásának a záloga.
Az emlékezet társas beágyazottságának az elmélete már a 20. század elején meg¬
jelenik. Bár már Bartlett emlékezetelméletében is előkerül az a gondolat, hogy az
egyéni emlékezet nem függetleníthető a kulturális-szociális közegtől, Halbwachsnál
kifejezetten a megismerési folyamatok feltétele a társas kommunikáció. A közös
történetmesélések aktusában fontos szerepet játszik a csoport, mivel szűrőként
funkcionálva az egyén a csoport számára releváns elbeszéléseit hozza elő a pár¬