LÁSZLÓ TARNÓI: SCHNITTPUNKTE. STUDIEN ZUR GERMANISTIK UND HUNGAROLOGIE
Különbség köztük csupán abban nincsen,
Hogy mind ravasz, nem osztozik a kincsen,
És igaztalan.
A gyengét az erősebb
Megfojtja, hogy így légyen tehetősebb.
Ó emberélet, veszélyek rád szakadnak,
Ki vagy szolgáltatva a pillanatnak.
Hűtlen szerencse
Naponta fordul véled,
De örömid a földön csak perceket érnek.
A világnak vagyon s erő hatalma,
Ám látszik rajt" a halál rajzolatja
Sokféleképpen.
A szélben nyíl, ha villan,
Idő, szerelem, élet úgy elillan.
Szerencse jár s kel itt velünk a földön:
Királypalást holnapra koldusöltöny.
Most s a jövőben.
Sajátod nincsen semmi,
Segítség sincs: örökre el kell menni.
Mért vagy magadtól úgy megittasulva,
Míg meg nem érint a halálnak ujja
Reménytelen?
Örökség mindhiába,
Hisz az a mának nem lehet hasznára.
Az értelem, a jog és az igazság
Mind őrület, megbomlott földi gazság,
Senki se bánja.
Urak közt sima nyelvek,
Akiket ma becsülnek s felemelnek
Ó Világ. Idő. Szerelem. Sors. Halál.
Nyilad bennünk félelmet s bajt talál.
Nincs erre szó sem.
Mert bármit is tehessünk,
Jaj, meg kell halnunk, sírjunk vagy nevessünk.